🕑 Olvasási idő: 4 perc

My Chemical Romance, Fall Out Boy, Three Days Grace, Paramore – aki valaha a legminimálisabb közelségbe is került az "emo" és/vagy "punk" szavakkal címkézett zenekarokhoz, azoknak biztos ismerősen csengenek ezek az együttes nevek. Az emo és a punk korszak azonban nemhogy leáldozóban van, de a mainstream kulturúban már véget is ért. Mi történt ezekkel a csapatokkal? 
Néhány feloszlott (MCH), néhány feledésbe merült (TDG) néhány ugyanúgy robog tovább (Fall Out Boy), néhány pedig kisebb-nagyobb stílusváltáson esett át, ami valakinek vagy tetszik, vagy nem. A Paramore az utóbbiak közé tartozik.

A Hayley Williams vezette csapat új lemeze, az After Laughter egy-két napja jelent meg, mi pedig már meg is hallgattuk! Mi történt a stílusváltás után? "Jó-e még" a Paramore – ha lehet ezt ennyire lebutítva kérdezni?


Nehéz idők


Nem tudom mennyi köze lehet a szám címéhez, de nézzünk egy gyors háttérsztorit: miután a Paramore basszusgitárosa, Jeremy Davis a tavalyi év elején kilépett, az egykor még öt tagot is számláló csapatban csupán ketten maradtak (Hayley, Taylor York). Az idei év elején eredetileg csak a studiófelvételt rögzíteni tért vissza Zac Farro, majd később végül is ismét teljes értékű taggá vált.

Még nagyjából egy hónapja jelent meg az első dal az albumról, "Hard Times" címmel – természetesen érte néhány kritika, hogy túl lágy lett, túl popos, meg hogy ezmárnemarégiparamore, de összességében közel sem kapott annyi negatív kommentárt mint a Linkin Park új számai.
A lágysággal egyet értek, de miért is kellett volna keményebbnek lennie? Már jó régóta nem adott ki olyan albumot a Paramore, ahol ne lett volna nagy számban könnyedebb vagy lassabb szám is. A "régi Paramore" dologgal csak kis részt értek egyet. Való igaz, hogy nem olyan a dal, mint mondjuk bármelyik a Riot! című ambumról, de aki ennyiben tud csak bele kötni a Hard Times-ba, az nem a régi Paramore-t szerette, hanem csak a Riot! albumot, ugyanis

a Hard Times-ban a modern, játékos hangzás ellenére tökéletesen megvan a Paramore-féle kifinomultság és stílus.

Zseniális, ahogy a cuki klipp egy depresszív szöveggel párosul, és elsőre alig tud vele valamit kezdeni az ember. Kicsit irodalmibb szempontból nézve, felmerült bennem az elmélet, miszerint az az üzenet ezzel a kettősséggel, hogy ilyen játékosan, könnyeden kellene megélkünk ezeket a "nehéz időket".

Azt is ki kell emelnem viszont, hogy míg az egész albumon tényleg vannak elgondolkodtató, felnőttes (később kifejtem) számok, a Hard Times szövege rémgyenge lett. A verzék konkrétan semmiről sem szólnak, a refrének egyszerű basic mondatokat puffogtatnak – cserébe nagyon jól énekelhető, és természetesen egy felvezető dalnál az utóbbi a lényeg, így a szöveg valamennyire meg is bocsájtható.

Én személy szerint szerelmes vagyok jelenleg a videóklipbe. Annyira megnyugtató, harmonikus hangulatot ad át a színvilággal, a király rajzos effektekkel, a bandatagok mimikáival és alakításaival.

Nevetés után


Vagy lehet, "utónevetés"-nek kéne lefordítani az After Laughter-t. Előbbi jobban hangzik magyarul, utóbbinak viszont több az értelme. Szeretek jelentést belemagyarázni a dolgokba, így nem kellett sokat filóznom azon, hogy lehet, hogy az albumon végigvonuló ellentét miatt jött az "utónevetés" cím: problémákról szóló, esetenként depresszív dalszövegek (amik jóval komolyabbak mint az eddigi Paramore albumokon), mégis játékos és lelkes hangzásvilág – ez lehet a megmaradt nevetés-utó.

Ééés hogy ha már az album összegzésénél tartunk, itt hoznám be a képbe, hogy gyakorlatilag végig ugyanaz a hangzásvilág, amit a Hard Times-ban is megismerhettünk – ami amúgy nem lenne rossz, csak egyhangú lesz tőle a lemez, és nehéz megkülönböztetni a számokat. Nyilván vannak gyorsabb-lassabb, szomorúbb-boldogabb felvételek, de kb. minimális különbség sincs a hangszerelés közt. Vártam, hogy legyen valami az albumon, ami kilóg, vagy ami különlegesen egyedi lett, de ilyet sajnos nem kaptam, "csak" néhány számot, amiket a Hard Times mellett még az album krémjének neveznék: ez a kettő név szerint a Rose-Coloured Boy és a 26. Lessük meg a lemez szerintünk legjobb számait!

  • Rose-Colored Boy: A Hard Times után a legboldogabb felvétel a lemezen, az "a bennem lévő optimista meghalt" valamint "hagyj még egy kicsit sírni" és hasonló sorok ellenére. A dalszöveg lírai énje kicsit "hisztis", nem képes optimistán látni a világot, míg a "rose colored boy", akire irigy, épp ellenkezőleg.
  • No friend: Az első szám Hayley Williams vokálja nélkül. A repetitív jellegű dallam alatt egy halk férfi hang énekel/suttog. Önmagában nem nagy zenei élmény, de a teljes albumot meghallgatva borzasztóan passzol a képbe.
  • 26: Talán személyes elfogultság (a 26 a szerencseszámom), de ez a zene hihetetlenül kedves és harmóniát árasztó. És borzasztóan dallamos is: az utolsó refrént már az első hallgatáskor énekeltem. Tartalmilag, mintha a Bring by Boring Brick folytatása vagy előzménye lenne.
  • Idle Worship: Nagyon könnyen meg fog tudni, dallamos. Az elvárásokról, és másik elszomorításáról szól. Olvastam egy elméletet, miszerint Hayley a rajongóinak írta, és ha a címmel játszunk egy kicsit, "Idol Worship" lesz belőle, ami plusz magyarázatot adhat mindenre.

Összegezve


 

Ahogy már írtam a bevezetőben, úgy gondolom, a Paramore-nak sikerült a hangzásváltás és a felnőttéválás. Nem gagyi minőségű popzenéket, hanem kifonomultabb és könnyedebb zenéket játszanak, a korábbi emo/punk korszakhoz képest. Nyilván akik utóbbiba teljesen beleszerelmesedtek anno, azoknak soha semmilyen Paramore lemez nem lesz elég jó, ha meg nem tudják elfogadni, hogy Hayley és bandája nem akar örökké emo vagy punk lenni, az az ő bajuk.

A Paramore toábbra is remek zenéket csinál, és továbbra is – mindössze három taggal – remek csapat, az albumban viszont a probléma-orientált depresszív dalszövegek és energikus hangzás kombója mellett viszont nem sok kreativitást látok. Nem érzek különösen kiemelkedő számot, és az albumot végighallgatva, mintha ugyanan az az egy zene menne negyven valahány percig.

 

Pontszám:

7/10


Neked melyik a kedvenc számod a lemezről?

Hallgasd meg a teljes albumot itt!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük