Régi Windows háttérképek és retró plakátok, rajta retro céglogókkal, indokolatlan mellszobrokkal, és még indokolatlanabb anime lányokkal? Láttál már ilyet, de nem tudtad mire vélni? Esetleg nem találkoztál még ilyennel, és elképzelni nem tudod, mi a francról beszélek most?
Vagy pontosan tudod, hogy a vaporwave-ről, korunk egyik legelvontabb művészeti irányzatáról van szó? Akármelyikre is feleltél igennel, lássuk, "Mik ezek az idióta képek!"


Mi az a Vaporwave?

Az előbbiekben már kicsit elszóltam magam: a bevezetőben – nagyon általánosítóan és pontatlanul – megfogalmazott jelenség nem más, mint a Vaporwave művészeti irányzat. Ez nyilván szép is jó, de mit takar ez szó?

A vaporwave kifejezést valahogy úgy lehetne magyarosítani, hogy "elgőzölgő, elillanó hullám". Erre a magyarázat nem annyira lírai: azért, mert a képek gyorsan elillannak (a tudatodban, mondjuk). NA NE! Na jó, egészen pontosan ez a gőzölgés meg elillanás az illusztációkban szereplő elemek (mellszokbrok, rajzfilm karakterek – később részletezem) spontaneitásából és nonszensz létéből fakad: ezek általában teljesen általános, mindennapos, végletekig megszokott, talán már idejét múlt, lejárt dolgokból épülnek fel, amik önmagukban nem okoznának semmi különösebb ingert, reakciót – csupán a stílusjegyek alapján elkészítve, amolyan montázs formájában. Valamint,

gyakran hasonlítják álomhoz a vaporwave képeket, hiszen stimmel minden tulajdonság:

spontán jöttek, koncepció csak több rétegűen elvont szinten létezik, korábban gyakran látott, megszokott elemekből állnak saját valóságukból kiszakítva, és ugyanolyan "hamarosan elillanó" szüreális hatásuk van, mint egy álomnak – innen a "vapor" szó használata.

Egyébként nem a képek voltak az első vaporwave alkotások, hanem eredetileg a zenéből ered ez a műfaj. Természetesen ezen a területen is hasonló vonalra érdemes számítani: a vaporwave zene régi reklámok aláfestő betétdalaiból, reptéri zenékből, lift zenékből inspirálódik. Tudom, furán hangzik, de az eredmény meglehetősen élvezhető zene, leginkább tanulás, pihenés, mellé tudnám ajánlani.


Honnan jönnek ezek (és hová mennek)?

A vaporwave mikro-művészeti ág jegyében készült képeket szokás még "aesthetic" (esztétikusság) ként is emlegetni, hiszen akiknek bejön ez a stílus, különösen esztétikusnak, dekoratívnak, élményszerűnek találják ezeket a grafikákat – az előbbi jelzők közt direkt nem használtam a "szép" szót: a különleges, nem mindennapi, bizarr esztétikai élmény szigorúan nem egyenlő a "szép"-pel. Épp ezért, nem tud bárki vaporwave stílusú képet szerkeszteni, mert rá kell érezni, miben rejlik az említett hatás, ez pedig csak akkor sikerül, ha valaki már elég ilyen képet látott, és átszellemült valamennyire ahhoz, hogy ne csak "menőnek", "különlegesnek", vagy "divatelemnek" lássa a vaporwavet, hanem tényleg képes legyen átültetni a stíluselemeket a saját művészeti perspektívájába, nézőpontjába.

Egyébként teljesen egyszerűen, mint napjainkban a legtöbb grafikai elem, túlnyomó többségük Photoshop-ban születik meg, némi képkörülvágás és színszerkesztés után. Gyors, kisebb kaliberű kép megszerkesztéséhez telefonos alkalmazások is használhatók, bár nyilván ne várjunk akkora profizmust, mint számítógépen szerkesztett kép esetén.

Bár lehetett már hallani vaporwave kiállításról, de a legtöbb kép nem jár be ekkora utat, és nem is ilyen céllal készül el, sokkal inkább az internezők népét hivatottak kiszolgálni, azon belül is az olyan rétegeket, akik egyszerre elvontabbak, és egyszerre értékelik a(z underground) művészeteket. Ilyen rétegek például a Tumblr felhasználók, a Reddit fórumozók, a dank meme oldalak követői, meg persze azok, akik célirányosan ilyen oldalakat kedvelnek Facebookon és más hálózatokon. A készítők gyakran foglalnak a képbe saját magukról készült fotót – így pedig előszeretettel használják profilképnek vagy borítóképnek azokat.


Szerinted?

[socialpoll id=”2512379″]

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük