🕑 Olvasási idő: 1 perc

Még látom, ahogy visszafordulsz
szemed a napra szegezvén – 
mint a kora reggeli szellő, 
úgy mozdulsz a lét peremén.

Látom, hogyan csillapul
a vakítón csillogó napfény,
a rajtad meg-megpihenő
hűvös fuvallat most elsuhan arcod mentén.

És látom, miként rajzolod
a minden kusza vonalát, 
keringesz magad körül,
míg a semmi rajtad keresztül rohan át –

Süvítek mellkasodban.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük