🕑 Olvasási idő: 1 perc

visszafelé ülök a buszon,
hátha látom még szemed szép bolygórendszerét,
miközben mosolyogva intesz,
és pont úgy karolja át a kék
azt a fénytelen fekete napot
és festi ki a mi mindent látó íriszét,
mintha te lennél a csillag,
de az űr körülötted a fény,
és mégis háttal ülök a buszon,
hátha tudod, én akkor is ott keringenék,
ha minden bolygó elvonulna,
és csak ülnék, megint visszarévednék,
remélve, hogy a mindenséged törvényeit
egyszer talán még megérthetem én

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük