Kezed átsiklik vállamon,
Megáll, ahol kiszűrődnek a képek
Imbolygó kavalkádként, hogyan forognak,
De te nem nézed a csillogó testeket,
Csak elkapod őket, míg magamból én is félszegen kitépek
Néhány sugarat, szorítjuk ketten mellkasodra,
Csendben, meredten gombolod az inged,
Hogy a bőröd, mint mikor a filmtekercs ujjaid közt siklik, halkan körbevonja,
És mielőtt lassan oldódik, a szemedig elérve,
Építsen apró köröket, lüktessen a rétegek felett
Áramló felvételekként a lomtárba kidobva –
Pillantunk egymásra: körbehálózott tekintetek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük