🕑 Olvasási idő: 1 perc

Tejszerű, oldódó a reggel,
Körbevon azzal a milyen nagy akarással,
Mint a sárgába öltözött testek:
Összefutó szalagok szingularitása
Körülöttünk az ezer sugár, olvadt hálózatból rendszer.
Pont ahogy rohansz át bennem a mindig zárt helyek előtt,
Mint elbillent tekintet, csukott szemmel,
Mégis kinyitod kulccsal az ajtót – beszakított levegő.
Nem törődve, hogy szobából szobába,
Csak nézni, hogy egymásba futó keretek között bukdácsolunk,
Fáradt és foszló kezekkel tapogatod a falakat mindig másnak,
Míg a sávok összeérnek, mintha jártál már volna itt:
Folyosóként épül bennem kilométerhosszan kezeid találkozása –
Építesz a szobákból mindig másvalakit.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük