🕑 Olvasási idő: 1 perc

Akár az eldobott mekispohárban ragadt kóla.

Az utolsó csepp magánya telepszik rád,
én meg egyrecsak arra gondolok:
Értelmetlen ez az egész, mint
esténként a vonatablakból számolgatni
hogy vajon a panelrengetegben
több ablakból szivárog lámpafény, mintsem.

Reggel majd felkelsz és meghalsz.

A rendszer ugyan működik tovább,
te mész és cselekszel.
Pedig jobb lett volna megtudni, 
melyik ablak mögött fő vacsora,
vagy tölt be légüres teret az ordító híradó,
mégis kihúzod a függönyt.

Végül úgy is magadra maradsz.

A gyorsétterem drive-in ablakánál rendelsz, 
hiába nincs kocsid…
Nem tudod eldönteni, hogy a tasak
zsírtól ázik át, vagy esőtől, de mindegy,
mert a lakópark udvarához közeledve
a szél úgyis kitépi a kezedből.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük