🕑 Olvasási idő: 1 perc

Tenyerem alatt őrülten röpdös a bordái ketrecébe zárt madár.
Szemhéja mögé bújva olvassa emlékei vaskos kötetét.
Ahogy ujjaim finoman érintik álla erős vonalát,
mint a múzeumban kiállított márványszobrot,
pillái sebesen megemelkednek és
szembetalálom magam egy sárkánnyal.

A hamu közepén pislákoló tűz ezernyi titkot tükröz.
Elégedetten dörgölőzik kézfejemhez, egyetlen szó nélkül.
A szempár, mint az óra inga jár jobbra-balra,
e táncot látva szám szélébe mosolyráncok ülnek,
melyeket egyetlen csókjával parancsol le,
így űzve a boldogságot egészen szívemig.

Mellkasán, mint zongorabillentyűkön járatom ujjaim.
Szuszogása édes dallamként tölti be a szobát.
Kulcscsontján kígyózó hajszálaim figyelem,
jobb karjával szeretetteljesen ölel körbe,
mint gondosan épített fészek a fiókát,
s bár szárnyalni tudnék, csak csendesen pihegek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük