🕑 Olvasási idő: 1 perc

 

Az idők szép kezdetén, vége-nincs álmok földjén,

Élt egy kisgyermek valahol álom ország zöld mezején.

Ott, ahol a Nap nyugat felől keletre haladt,

S játszótársai tündék voltak a keskeny Hold alatt.

 

Csodaország!, hol az álmok valóra váltak,

Hol a gyermeknek a fantázia adott szárnyat,

Hogy átrepülhesse végtelen birodalmát,

Boldogságával, mint a Nap, beragyogva népe arcát.

 

Tündérország ez, hol soha, senki sem beteg,

Hol a felhők közt sólyom helyett sárkány lebeg,

Míg alant kentaurok szelik át a völgyet,

És szépséges nimfák vigyázzák a vén-öreg tölgyest.

 

A hegyek mélyén megannyi arany, drágakő és gyémánt,

Amit mind kibányász a törp, ki tárnák mélyén sétál;

Míg a fogadókban vidáman muzsika szól,

Hisz a fahordókból soha ki nem fogy a bor.

 

Így volt ez, míg a kisgyermek végül fel nem nőtt,

És a boldog birodalom romokba nem dőlt.

Háború és éhínség pusztít, mindenki szomorú,

Csak várnak, hátha újra visszatér a kisfiú.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük