Ez ilyen csöndes pillanat.

Nem tudom jól kifejezni. 

Ha oda adnám magam, a testemből a vizet, a szöveteket és a lelkem mind a huszonegy grammját,

Abba bele tudnám sűríteni mindannak a töredékét amit érzek. 

Reggelre ellopom neked az eső illatát és a párnád alá rejtem.

Ott hagyom a nyomomat az ágyadban és az elégett gyertyákban.

Így amikor más ül a kanapédon, kicsit beférkőzhetek közétek. 

A kapcsolatunk két időszámításban is létezik: nélküle és vele.

Közénk állt a következményed amit vállaltam csak lecsúszott a hátamra és púp lett.

Hazudjunk valamit, mert a semminél az is jobb, bár a semmi az már valami,

Szóval köztünk semmi sincs vagy semmi van?

Én is megcsallak néha. Fizikálisan nem, csak lelkileg. 

Bocsáss meg, csak meg akarom tudni mi nincs meg más mindenkiben.

Mi igazából mindent megteszünk egymásért.

Például ha én átugrom érted egy szakadékon, te is átugrassz miattam a túloldalra, nehogy együtt legyünk. 

Már lecseréltél mielőtt megismertelek.

Legyünk őszinték, csak esélyt adtunk az eleve elrendelt esélytelennek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük