🕑 Olvasási idő: 1 perc

Bölcsőből ringat a félelem
Valahol ott veszett el mindenem.

Minden szem és minden látvány.
Minden bizalom – minden kátrány.

Éreztem, hogy ott voltál
És azóta ezt érzem.

És látom benned, benne, belé
És itt is talán Te vagy mindenkié.

És Én meg senki, sehol, semmi.
Csak tehetetlen, több semmi.

Csak figyellek, hogy hogyan mész –
Jössz, maradsz, távozol.

És nem is látom hol a változó.
Esetleg én vagyok?

Vagy csak valami külső indoka.
Életnek, múlásnak, halálnak oka.

Szeretet – mocsara felörlő vágynak.

Én csak kerestelek téged,
Reggel, este, várlak.

És most ugyanígy teszek.
Csak most még kevésbé értelek.

És itt vagy, és tudom, és látom benned.
De Te nem, és nem vagy, és nem látod bennem.

És elengedni túl könnyű, és valahol defektes.
Elfogadni már más.

Ne beszélj erről és én sem teszem ezt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük