🕑 Olvasási idő: 5 perc

A koncertfelvételek és a képek a cikk végén találhatóak!

Hegedülés, táncolás, show-csinálás. Három olyan dolog, amit egész sok ember művel. Külön-külön. Na de egybe, és ráadásul egy időben? Csak egy nevet mondok: Lindsey Stirling.

Aki hallott már róla, látott már tőle videoklipet, az tudhatja milyen akrobatikus mozdulatokat képes csinálni miközben hegedül – és ahogy sokakban, úgy bennem is felmerült egy bizonyos kérdés. A videoklipek mögött rengeteg utómunka van, gyakorlatilag bármit ki lehet javítani, át lehet szerkeszteni, tehát képes lehet-e Lindsey élőben is ezekre a mutatványokra? Saját szememmel láttam, mégis ledöbbentett (bár inkább lenyűgözött) a válasz: igen.
Képes volt a Papp László Sportaréna színpadján másfél órán keresztül végig hegedűn játszani csaknem hibátlanul, és ide-oda pattogni mindeközben. És ha már a fent említett három dolognál tartunk, természetesen a show sem maradt el: a három elemből álló LED fal és a színpadot körülölelő lámpák és világítástechnikai effektek remekül megtámogatták Lindsey és négy táncosa koreográfiáit.

Alig alig tíz-tizenöt perces színházi késés után már kezdetét is vette a koncert. Az első számnál még a fénytechnikákat is alig használták, a LED kijelzőket pedig csak a harmadiknál, a “Moon Trance”-nál kapcsolták be – és igazából ez volt az a pont is, ahol tényleg beindult a show. A színpadon jelen lévő billentyűs, dobos, valamint Lindsey mellé megjelent a négy táncos hölgy is, a kijelzőn pedig egy sötét temetőt láthattunk, rajta táncoló zombikkal (ez a koncepció tehát nagyban hasonlít a videoklipre).

Fénykép: LIndsey Stirling Hungary
Fénykép: LIndsey Stirling Hungary

A harmadik szám után jött a beköszönés. Kellemes meglepetésként ért, hogy Lindsey egy hatalmas “Sziasztok”-kal köszöntötte a több ezer főt számláló közönséget. Később megtudtam, hogy a VIP jeggyel rendelkezők tanították neki a magyar köszönést (aki ilyen jegyet váltott, annak egy órával a show előtt lehetősége nyílt személyesen találkozni és beszélgetni vele).
Ezután jött az ilyenkor szokásos köszöntés: megköszönte, hogy eljöttünk, elmesélte hogyan telik eddig a turnéja, hogy először jár Budapesten, stb. Nem beszélt többet a kelleténél, néhány perc után már jött is a következő produkció.

Nehéz volt eldönteni, hogy a zeneszámok mennyi része szólt előre felvett zenei alapról és mennyi ment élőben. A hegedű természetesen 100% élő volt, a dob hangjait is remekül ki lehetett venni, viszont kétlem, hogy az összes elektronikus hangot (pl dubstep elemek) az ottani szintetizátorral állították elő. A dobosról és a billentyűsről csak annyit így külön, hogy a néhány szavas megszólalásaik alapján ők is jófejnek tűntek, valamint remekül bele tudták magukat élni a showba. Látszódott, hogy ez egy összeszedett, remekül működő, profi csapat állt ki a színpadra. A billentyűsnek a Roundtable Rival című számnál külön szerepe volt: a szintetizátort gitár-szerűen tartva ő is kiállt Lindsey mellé a színpad elejére, és egyfajta párbajt játszottak el.

Hatásos látványelem volt a Shadows közben leeresztett nagy, vékony vászon is, mely néhány szám erejéig még fent is maradt. A függöny jelenlétét ötletesen kihasználták: a LED fal mellett egy másik kijelzőként szolgált ez is, és bármit vetítettek rá, elég vékony volt ahhoz, hogy látszódjon a színpad többi része is – a billentyűs, a dobos, és Lindsey, ha épp mögötte táncolt.
A koncert alatt minden számot teljes hosszúságban játszottak le, csupán egy “mix” volt: egy videojátékos válogatás. Ezután a produkció után Lindsey elmondta, hogy igaz, ezek csak átdolgozások és nem saját számok, mégis nagyon fontosak számára, hiszen ezekkel robbant be a köztudatba először úgy igazán. Assassin’s Creed, Dragon Age, Halo, Zelda, Skyrim – ezeknek a játékoknak a jellegzetes zenéit játszotta le az egyvelegben, a hozzájuk készült videoklipeket pedig a vászonra vetítették ki.

Fénykép: Lindsey Stirling Hungary
Fénykép: Lindsey Stirling Hungary

A “Transcendence” című számot egy személyes hangulatú mesélés előzte meg. “Bízzunk magunkban, lépjünk át határokat, merjünk változni, merjünk azok lenni, akik lenni akarunk” – így külön kiragadva hétköznapi, sokat hallott motivációs üzenteknek tűnhetnek ezek, ott a helyszínen azonban Lindsey előadásában és az ő stílusával nagyon hatásosan jött át az egész, főleg az utána következő Transcendence számmal együtt.

Az est legnagyobb különlegessége egyértelműen a Firefly című szám volt – az első olyan zene, ahol Lindsey a hegedülés mellett énekel is. A verzéknél mikronfont fogott és énekelt, a refrénre pedig táncosai segítségével letette azt, és kezébe vette a hegedűt. Ezt a számot egyébként még ki sem adták hivatalosan, ezen az idei turnén lehet először hallani.
A VIP jegyesek beszélgettek vele erről az éneklős dologról, az ő elmondásuk alapján tudna énekelni, de úgy érzi, hogy a hegedülés mellett csupán eltörpülő szinten.

A ráadás előtti utolsó szám a Shatter Me volt – avagy a személyes kedvencem. Itt is kaptunk egy rövid történetet, ezúttal egy előre felvett női hang előadásában: a zenésdobozba zárt bábu elkezdett a gép ritmusa ellen játszani hegedűjével, megtalálta saját hangját, képes volt kitörni a bezártságból, majd egy új világ terült elé – tehát gyakorlatilag a dalszöveg értelmezését hallhattuk. Kicsit illúziórombolóan hatott, hogy az ének felvételről ment, de igazából meg is lehet érteni, hogy nem fogják Lzzy Halet, a Halestorm banda énekesnőjét Lindseyvel rángatni mindenhová.

A visszatapsolás után következett a ráadás, ami a Beyond the Veil című szám és az Operaház fantomja átdolgozás volt. A közönség még jó néhány percig tapsolt miután Lindsey levonult a színpadról, majd mikor a fényeket is újra felkapcsolták, a több ezer ember elhagyta a helyszínt.

Összességében – és a többiektől hallottak alapján – azt kell mondjam, mindenkinek az elvárásait felülmúlta a koncert. Ismeretlen okokból rövidebb volt a tervezettnél (két számot hagytak ki), ettől független ami volt, az fantasztikus és minőségi zene és show varázslatos egyvelege volt. Bár mindig is szerettem, tősgyökeres fanja sosem voltam Lindsey Stirlingnek, ezzel a koncerttel azonban mélyen belopta magát a szívembe. Következő alkalommal már az első sorból fogok ámulni-bámulni.

 

Még több fotó:

 

 

 

    

Fotók: https://dotnetcicablog.wordpress.com/kepeim/

Videó: L. Tibor, Miszi Art

Cikk szerzője: L. Tibor, Miszi Art

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük