Itt ülök a gép előtt tíz kemény perce, és fogalmam sincs, hogy írjak magamról úgy,
hogy ne csináljak hülyét magamból. Szerintem a világ még nem áll rám készen…
 
Sziasztok, Kitti vagyok, egy önjelölt normálatlan, a legújabb miszipalánták egyike. Nagyjából tíz éve jutottam arra a döntésre, hogy a világháló elé dobom magam, feltárom lelkem legmélyebb bugyrait (Igen, tudom, hogy a pokolnak vannak bugyrai. A szóhasználat nem véletlen. Pssszt.) és az írásnak szentelem magam. És tulajdonképpen ennek köszönhetően vagyok itt.

Mikor az emberek először meglátnak, az első szó ami eszükbe jut (állításuk szerint) a három közül valamelyik: Cuki, bájos, stréber (Höhöhöhö). Ez egészen addig tart, míg meg nem szólalok, akkor ezek a szavak a következőkre módosulnak: Bunkó, tróger, trágár. Egyébként fontos tudni rólam, hogy én mindig csak olyan embereknek szólok be, akiket kedvelek és/vagy szeretek. Ha valaki sértődékeny, nem sokáig maradunk meg egymás mellett.

Rengeteg hobbim volt életem 23 éve során, de mindössze hármat hoztam magammal végig az úton: Alvás, evés, olvasás, írás. Ja bocs, akkor négyet. Egyébként szerintem vicces vagyok (sokak szerint meg nem, amit nem értek, mert én mindig remekül szórakozok) és nagyon tudok szeretni embereket. 🙂 Valószínűleg ez az egyik jellemhibám.

Ja, és hogy bizonyítsam, hogy márpedig én szeretek veszélyesen élni:

Középiskolában leszek magyar-történelem tanár. Egy megátalkodott survivor vagyok.

Összeszámoltam, nyolcszor kellett törölnöm bizonyos trágár kifejezéseket. Khm.