🕑 Olvasási idő: 1 perc

 

 

Felemésztem önmagam,

mint a penész a tusolómat.

Elmerülök önmagamban

– én mindig így szoktam.

El kéne mennem tusolni,

penészben elmerülni,

és ott próbálni meg

magamat tisztára mosni.

 

Én mindent elfelejtenék,

én mindent kitörölnék,

én mindent lemosnék,

én mindent megölnék,

mit valaha is élveztem,

én mindent tagadnék,

mit valaha megtettem,

megbántam de élveztem.

Amit megbántam.

Mindent, amit megbántam

– de nálam ezek nem

romantikus kalandok,

kamaszkori dolgok,

hanem kérdések:

kérdések életemről,

annak meglétéről s nem létéről.

Kérdések – hogy én bármit is tettem,

maradéktalanul sosem élveztem,

vagy ha igen, annyiszor kérdőjeleztem meg,

hogy a végén tényleg nem lettem boldog.

Kérdések, és rájuk kijelentések:

Hogy meghalni azt bárki tud, mert azt könnyű,

de itt kéne egyelőre jól ellenni valahogy.

 

Ideje fürdenem – a penészt már levakartam.

Levakartam körmömmel, így mindig látom körmöm alatt a szennyt,

bármi újhoz nyúlok majd,

A lefolyó is eldugult.

Kilépni nem tudok a moslékból,

csak ugrálni benne.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük