🕑 Olvasási idő: 1 perc

Tomboló viharként
zúgok át a városon.
Szemem villám,
hangom mennydörgés,
haragom a szél.

Dühömtől lobognak zászlók,
roppannak az ágak.
Tömboló viharkén járom
a csúszós utakat,
kutatva utánad.

Merre keresselek, hol vagy?
Árvíz tölt fel minden rést,
s mutat nekem tiszta utat,
Keresztülhatolva borús egen
teret nyújtva kereső szememnek.

Hivtál, hát miért nem vagy itt?
Kerestél, s alászállva otthonomból,
lezúdulva érkeztem.
Nevetést ígérve szólítottál,
de eleven hazugság lelked sötét bugyra.

Megtalállak kedvesem, s
behajtom rajtad elveszett örömöm.
Kegyetlen perceket süllyesztve
fertőbe, velem te is elmerülsz.
Ott találkozunk szerelmem,
ha megtörtél a léttől.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük