🕑 Olvasási idő: 1 perc

Eldöntöttem végre, hogy leszedem ezt a
rohadt szúnyoghálót,
de csak hogy elmondhassam,
ma is csináltam valamit,
mert amúgy felhős az ég,
és napkelte is csak fél hatkor lesz.
Lehet bejönnek a szúnyogok és
megbánom.
 
 
 
 

Lehet, bejönnek a szellemek, és…
Na az azért király lenne.

Bárcsak bejönne egy szellem.

De egy olyan, akivel jól kijönnék,
aki mesélne nekem rengeteg dologról,
aki mesélne nekem míg fel nem kel a nap.

 
 
Aki rávenne, hogy ne ugorjak ki
innen az ablakból.
Vagy épp rávenne, hogy igen,
ugorjak csak.
Bárcsak rávenne valaki…
A halál is jobb lehet annál,
minthogy a szúnyogháló kerete
itt nyomja a seggem.

 

Vagy talán pont ebbe az állapotba vagyok ítélve:
se nem élek, se nem halok,
csak billegek egy szar kereten.
Talán pont ezzel büntetnek. Megfosztottság a cselekvéstől –
és idegölő fájdalom a hátsómnál.
De ha ide születtem, hogy seggel billegjek
élet – halál közt, mi értelme?
 
 
Lehet bejön egy szellem, és csinál valamit.
Lehet csak anyám nyit rám, és elseggel,
hogy minek ül ez a hülyegyerek az ablakban,
és minek vágtam tönkre a szúnyoghálót.
Aztán, végül is, lehet ijedtségemre visszatér
belém a szellemem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük