A telefonod és te

🕑 Olvasási idő:  3 perc  

Manapság a mindennapi élet egyik legfontosabb kelléke a mobiltelefon. Mindenkinek van, mindenhez kell, és a rajta lévő játékok hatalmas segítségnek számítanak, ha az ember kínos szituációba keveredik, és elfoglaltnak kell tűnnie az őt körülvevők szemében. Azonban minden technika elavul egyszer, és, mivel én nem rég estem át a fájdalmas búcsúzkodáson régi készülékemtől, ihletet kaptam egy átlagos telefon életének megírásához. Íme az én elképzelésem erről:


I. Stádium – az újdonság izgalma

Megkaptad az új iPhone-t, szereted, imádod, félted mindentől. Tokot veszel rá, üvegfóliát rakatsz a kijelzőre, mindenféle szar alkalmazást letöltesz, amikre soha az életben nem lesz szükséged, és panorámaképeket csinálsz a szobádról a csini, nagy felbontású kameráddal.

II. Stádium – hozzád nő

Ez a telefonoddal való párkapcsolatod első pár hónapja, amikor már be mered rakni a táskádba a lakáskulcsod mellé, de ha egy barátod leejti, idegrohamot kapsz és azonnal ki akarod fizettetni az okozott károkat. A felesleges és cikis játékokat még nem törlöd, mert saját magad előtt is menőzöl a végtelen tárhelyeddel, de már kezded megszokni a birtokodban lévő hatalmas értéket, amiért hosszú heteken/hónapokon át könyörögtél, vagy mondtad azt a barátaidnak, hogy "bocs tesó, ma nem megy a mozi, csóró vagyok".

III. Stádium – old friends

Ekkor te és a mobilod kameráján keresztül téged figyelő perverz már teljes mértékben ismeritek egymást. A tokod össze van firkálva, a képernyő fóliája olyan karcos, hogy már szinte nem is tudod tükörnek használni, amikor úgy érzed, valami beragadt a fogaid közé. Ennek ellenére boldog vagy, mert a ti barátságotok olyan erős, mint a starbuckos wifi, nem állhat közétek semmi. Úgy érzed, a telefonod örökké élni fog, sosem fog belassulni és mindig is kompatibilis lesz a Subway Surffel.

IV. Stádium – "valami megváltozott köztünk"

Egyszer eljön a pillanat, amikor a böngésző már nem olyan gyors, mint régen. Mikor valamelyik osztálytársad pattogós cukrot szív és összehányja magát, hirtelen te maradsz az egyetlen, aki nem tudja felvenni videóra, mert a Snapchat percek alatt sem tölt be neki. Mikor valaki megkér, hogy kapcsolj egy kis zenét, te leszel az a gyász, akinek a Spotify túlságosan is meríti az akksiját ahhoz, hogy ilyeneket bevállaljon. Mikor valaki képeket akar nézni a galériádban, nem tudsz mit felmutatni, ugyanis az emlékeid nagy részét törölnöd kellett a fogyatkozó tárhely miatt. Elkezdesz új és méregdrága készülékeket nézni a neten, amikre tudod, hogy sosem lesz pénzed, de nem tehetsz róla, egyszerűen elfog az irigység, amikor valaki az új szerzeményével villog.

V. Stádium – "már csak a gyerekek miatt vagyunk együtt"

Ha visszagondolsz azokra az időkre, amikor még számoltad, hányszor ejtetted le ezt a fost, szomorúan elmosolyodsz. Öregnek érzed magad, az évek elszaladtak fölötted, a képernyőzáradat már az összes ismerősöd, sőt, a tanáraid is tudják, annyiszor vették el a telefonodat az évek során. A vakut még egy nyárral ezelőtt összetörted, egyszer egy barátnőd vagy fél liter vizet öntött végig a képernyődön, vagy negyvenszer ültél/feküdtél/léptél/haraptál rá szerencsétlen készülékedre, és minden egyes sérelmét vele együtt élted meg. Most pedig itt vagytok, félig kiégett kijelzővel, retkes hátlappal, pixeles kamerával, egyetlen egy darab, alig működő Messengerrel az alkalmazások között, celluxszal összetartott gombokkal, és arra vártok, hogy kimondjátok végre a fájdalmas igazságot: neked egy újabb verzió kell.

VI. Stádium – eldurvuló válás

Mikor a mobilod rájön, mit akarsz tenni vele, szánt szándékkal működésképtelenné válik. Mivel nincs minden zsebedben egy százas, kénytelen vagy hónapokig várni a bizonyítványodra/szülinapodra/karácsonyra/disznótorra, amikor is új kiszemelteddel végre beteljesülhet oly régóta áhított szerelmetek. Addig azonban ki kell bírnod, a sértett telefon pedig tudja ezt. A lehető legjobb pillanatokban fagy le, melegszik túl, nem küld el egy üzenetet, vagy dönt úgy, hogy kizár magából. Megromlott kapcsolatotok azonban részedről sem marad megtorlatlanul, akkor és oda hajigálod egykori legjobb barátodat, amikor és ahova csak tudod. Összefirkálod, liftajtót tartasz vele, kajaalátétet csinálsz belőle, dobócsillagnak, lézerkardnak vagy – egy töltő segítségével – nunchakunak használod.

VII. Stádium – keserédes búcsú:

Ha még nem dobtad fel a netre és adtad el (NEM LOPOTT) telefonodat, végig kell nézze, amint lecseréled. Ekkor eleinte boldog vagy, mert szinte az ujjaidban érzed, hogy megint visszatérhetsz a szociális élet és a Kardashian család követésének csodálatos elfoglaltságához az Instagramon keresztül, mégis van benned egyfajta nosztalgia-érzet. Visszagondolsz, mennyi szép emléket éltetek meg a mobiloddal, hányszor anyáztad, ejtetted az arcodra fekve üzengetés közben, és könnyebbültél meg, amikor rájöttél, hogy nem hagytad el, csak a táskád leglehetetlenebb zsebének aljára raktad. Érzed, hogy hiányozni fog, de ideje továbblépni.

 

Hasonló bejegyzések

Teszt

🕑 Olvasási idő:  < 1 perc  

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: jelenleg nap mint nap azon (is) dolgozunk, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikből igazi, vérbeli "Miszis" lehet. Akár Te is lehetsz a következő ilyen!

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.

A Miszi Online egy online művészettel, kultúrával, kifejezetten irodalommal foglalkozó magazin.

Központi e-mail cím: info@misziart.com

Az oldalon található irodalmi alkotások a Miszi Online szerzőinek saját szellemi termékei (ellenkező jelzés ellenében), azokat szerzői jog védi.

Támogatás

Rólunk

Impresszum

Elérhetőségek

Adatvédelmi nyilatkozat