Art

Blog

Create

Home

A Miszi Online bemutatja

A pesti ember

Mi jut eszedbe először, ha meghallod: Budapest ?

Sokan modják, hogy országunk középpontja egy veleéig romlott, mérgezett hely. Akik ezt állítják, biztos nem mászták még meg a Gellért hegyet és ücsörögtek a Filozófusok kertjének egy eldugott padján, vagy csodálták meg fentről a kilátást. Sosem jártak még a Margit szigeten, sosem kirándultak még a várromban, sosem sétálgattak a rakparton és nem vetették bele magukat az élettől tömény éjszakába.
Ők csak azt látják, hogy ez egy nagyváros, ami zajszennyezéstől, szeméttől, és különböző embertípusoktól lakhatatlan és azt, hogy a pesti ember mindig agresszív és stresszes. Sajnálom azokat, akik nem veszik észre azt a csodát, amit Budapest nyújt.
A pesti ember reggel az albérteltében ébred a telefonján beállított ébresztőre, kedvtelenül kibújik kényelmes Ikeás ágyából, 1500 forintos kínai mamuszába lép és kicsoszog a szocializmust idéző konyhájába. Lefőz egy bögre kávét, ízlés szerint finomítja, majd az erkélyajtón át kinéz az alatta elterülő városra. Látja, ahogy szemben egy másik pesti is épp ugyanúgy áll a saját erkélyén, a maga kis pizsamájában, egy pohár narancslével a kezében és mosolyogva figyeli a tájat. Figyeli, ahogy minden ébredezik és megtelik élettel. Aztán a mi pesti emberünk becsukja az ajtót, letusol és felöltözik, készít egy szendvicset, bepakol a táskájába, felkapja lakáskulcsát és sietve útjára indul.
Anyagi helyzetéből adódóan, autó hiányában, tömegközlekedéshez fordul. Tegyük fel, a mi pesti emberünk épp a hármas metró vonalán lakik. És a pesti ember mérgelődik egy sort, hogy már megint bunkó volt az ellenőr, hogy ma is majd fellökték a mozgólépcsőn, hogy a tömött szerelvényen épphogy állóhely marad neki a hasonló gondokat tükröző arcok között. Majd a pesti ember visszagondol a reggelére és egy percre hálás. Hálás, mert egy olyan körforgás része, amelyben ha nem hagyja, nem rohan el mellette az élet, hanem minden napjába belelopja magát. Majd a szerelvény nagyot fékez még az alagútban. Ha előre néz, láthatja, van kocsi, ami már a peronon áll. Gondolja magában, persze, megint torlódás van, megvárjuk még az előző járat előrébb ér, és mi is folytatjuk utunk.
Aztán ahogy telnek a percek és a peronnál álló ajtón dörömbölni kezd az egyik utas, kezd gyanússá válni a dolog. És a pesti ember vár és egy BKK-s dolgozó érkezik, kinyitja a kocsik közötti ajtókat és felszólítja a mélyen tisztelt utazóközönséget, hogy egymást segítve haladjanak végig a szerelvényen és hagyják el azt. Mikor mindenki leszállt, hang szól a bemondóból:
„Műszaki meghibásodás miatt a metró nem közlekedik tovább, a pótló az éjszakai busz megállójából indul”
…és a pesti embertömeg morgolódva megindul, hogy már megint, hát ez nem igaz, el fog késni, mindenki telefonál és puffog. És a mi pesti emberünk felhívja ismerősét, hogy ne haragudjon, de késni fog, mert hát ki más feneke alatt is robbanna le a metró. És a mi emberünk nevet, amiért furán néznek rá, hiszen nincs ebben semmi vidám.
Ő pedig csak arra gondol, hogy igen, máris van valami, amiért ez nem egy szürke hétköznap, ez pedig örömmel tölti el a szívét, bár ugyanakkor bosszantja, hogy emiatt megvárakoztat mást. És beáll az árnyékba, majd türelmesen vár a Pöttyös utca egy barátságtalan pontján. Közben tűzoltó, mentő illetve hibaelhárítás felirattal ellátott és szirénával felszerelt autók érkeznek. Negyed óra múlva befut az első pótlóbusz is, ami túlzottan tele van ahhoz, hogy felférjen rá bárki is. A bátrabbak közül még egy-ketten felszuszakolják magukat az ajtókba és ez ismétlődik körülbelül fél órán keresztül. A tömeg nagy része időközben el is tűnik azzal a néhány busszal, ami jött, vagy épp fognak egy taxit. Végül lány rohan fel az aluljáróból, hogy ismét jár a metró és egy kis morgolódás után a tömeg visszasétál a peronhoz és felszállnak az érkező szerelvényre.
A mi pesti emberünk csak arra gondol, hogy éljen, nemsoká találkozik végre az ismerősével, na meg arra, hogy milyen remek programjuk lesz pest csodálatosabbnál csodálatosabb pontjain, és mosolyog. Mosolyog, mert tudja, hogy egy olyan városban él, ahol bár a stressz nagyúr, olyan csodákat őriz magában, amihez foghatót nem ismer.
Végül este abban a tudatban hunyja le a szemeit, hogy reggel majd egy ugyanolyan szokványos napra kel, ami korántsem lesz ugyanolyan, mert ez Budapest és ha kinyitod a szemed, minden nap egy kaland lehet.
 
Te mosolyogtál már olyan szituációban, amikor a téged körbeölelő tömeg majd felrobbant?
Nem?
Ideje kipróbálni!

 

 

 

 

 

 

Hasonló bejegyzések

Lázár Tibor: Nagyvárosi pixelek

Én csak átutazóban vagyok itt, nem érthetem a város képpontjait. Én csak magam elől menekülőben futok át itt, és lehet nem értem a falak meséit,

Éles tárgyak – ajánló

„A problémák mindig jóval korábban kezdődnek, mint ahogy láthatóvá válnak.” – Szól az idézet, mely remek összefoglalója a nyolc részből álló évadnak. Az Éles tárgyak

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: jelenleg nap mint nap azon (is) dolgozunk, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikből igazi, vérbeli "Miszis" lehet. Akár Te is lehetsz a következő ilyen!