🕑 Olvasási idő: 3 perc

A 2013-as, Max Brooks A zombi világháború története című könyvén alapuló film már nem számít frissnek, mégis úgy gondolom, hogy érdemes írni róla. Mint a legtöbb gimis korú, anno én is megnéztem pár horrorfilmet, de valljuk be: elég hamar meg lehet unni őket. Klisé durrogtatások, túlzásba vitt jelenetek, rosszul – vagy még inkább nem – használt érzelmek… A végén inkább csak nevetni tud az ember. El kellett telnie pár évnek, hogy újra kedvet kapjak a műfajhoz, csakhogy ezúttal már többre vágytam. A Z világháború pedig meg is adta azt.

Egy békésnek induló napon kitör a káosz a városban. És amúgy az egész világon. Ezzel nagyjából el is lőtték a zombis filmekre jellemző kliséket a filmben. A történet nem arról szól, hogy mindent túlélő emberek vagy éppen önjelölt hősök zombikat kaszabolva megmentik a világot. A civilek nem tanulnak meg hirtelen a fegyverrel bánni, és nem szereznek olyan tapasztalatot percek alatt, mint a katonák a kiképzésük során. Az emberiség nem teljesen életképtelen, és az első sokkból felocsúdva jól szervezetten mentik, ami menthető. A jelenetek nem tocsognak vérben. És a horrorelemeket sem vitték túlzásba.

Ezek nincsenek a filmben, ami szerintem jó. Így máris a komolytalan és erőltetett hasonló alkotások mellől egy magasabb kategóriába került a film.

Amik még jobbá tették…


A film próbál következetesen realisztikus maradni. Bár egy világméretű eseményről szól a történet, azt a Brad Pitt által alakított karakter és családja útján keresztül ismerjük meg. És a film itt kifejezetten emberi, ahogy például a családi szeretetet ábrázolja. Ugyanakkor a másik véglet is bemutatásra kerül: amint az ENSZ úgy látja, hogy a család nincs a hasznukra, el kell hagyniuk a biztonságot adó hajót.

Apróságok, de pont ezek teszik „életszagúvá” a film egészét. Nem magától értetődő például, hogyan utazhat a főhős A-ból B-be. A rendezők nem féltek egy fontosnak beállított szereplőt meglepő módon „megölni”, majd egy jelentéktelennek tűnő karakternek fontosabb szerepet adni. Érdekes az is, hogy a hadsereg nem csak az embereket, hanem a művészeti értékeket is próbálja menteni. Valamint külön érdemes odafigyelni arra, hogy egyes országok hogyan próbálják kezelni a helyzetet.

Érdemes megemlíteni az akciófilmes, gyors és feszített tempót, ami az elején megteremti, majd végig fenntartja a feszültséget, így megtartva a néző figyelmét. Ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy a karakterek végig rohannak a művön. A lassú jelenetek nagyon jól ellensúlyozzák a feszített részeket.

A képi világ is nagyon el lett találva. Mind a zombik, ahogy kifacsart pózokban vonaglanak, mind a különböző tájak és városok szépsége a maga módján látványos.

Nekem külön tetszett a végkifejlet.

 

SPOILER ALERT!

Szerintem nagyon ötletes, hogy nem sikerül megmenteni a világot, csupán időt nyernek neki, és kap még egy esélyt. Mindezt azért, mert nem találnak ellenszert, hiába keresik a vírus eredetét. Mindössze egy kiskaput fedeznek fel, amivel becsaphatják a zombikat. Ugyanis a zombiknak csak az egészséges emberek a jók. Pontosabban a halálos betegek nem jók. Az biztos nem finom!

SPOILER ALERT VÉGE!

 

Összegezve


Egy látványos és izgalmas soft-horror filmet kaptunk, ami nem veszi igénybe annyira az ember gyomrát, ellenben leköti a figyelmét. Családi filmnek kiváló, a 16-os korhatár figyelembevételével. A realitás határain belül mozog, sok kis aprósággal kiegészítve, amik felett képesek vagyunk elsiklani, pedig néhol elgondolkodtatók.
Nem ajánlom a kemény horrorra vágyóknak, mert ez nem az a film. Viszont bátran ajánlom azoknak, akik egy izgalmas akciófilmre vágynak, vagy azoknak, akik most kezdenének ismerkedni a horror műfajával.

Brad Pitt zombik között kólát ivós jelenete pedig kifejezetten badass lett!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük