🕑 Olvasási idő: 4 perc

Az idei – és egyben hosszú idők utáni – első "íróknak" bejegyzés egy olyan témáról szól, ami első ránézésre (vagy sokaknak második ránézésre is) egyértelmű lehet, azonban mind saját ismerősi köröm, mind írós csoportok alapján úgy láttam, szükség van ilyenre is.
Oldalunkon már több korábbi bejegyzésben is szó volt arról, hogyan tudsz Te magad is tenni annak érdekében, hogy minél jobb írást adj ki kezeid közül. Ha ezeket gyűjtőnéven „belső segítségek”-nek neveznénk el, akkor… Most következzen egy bejegyzés a külső segítségekről.


Olvasói brigád

Még itt az elején tisztázzuk, hogy az „olvasó” szó alatt most nem a nyilvánosságban szerzett követőkre, vagy random odatévedőkre gondolok, hanem azokra az ismerősökre, barátokra, akiknek elküldesz egy-egy írást egy publikálás, pályázatra beküldés, vagy bármiféle kisebb-nagyobb megpróbáltatás előtt (esetleg csak spontán, kíváncsiságból). Sokáig azt hittem, természetes, hogy mindenkinek van néhány ilyen ismerőse a tarsolyában, akiktől kérhet mélyelemzést, vagy csak egy gyors átfutást. Nagyot csalódtam, amikor pár írós ismerősöm szembesített vele, hogy ez nem így van.
Én határozottan annak a híve vagyok, hogy elengedhetetlen egy kis olvasói brigád megléte az ismerősi körön belül. Nem kell valami egészségtelenül nagy olvasói bizottságot (pl. 10 fő) létrehozni, de ne is csak egy embernek küldözgessük szösszeneteinket állandóan.
Csoport chatet vagy csoportot csinálni nem csak értelmetlen, de hülyeség is. Sokkal hatékonyabb, ha az olvasók egymástól függetlenül, személyesen, közvetlen neked írják le/mondják el véleményüket.

Fontos, hogy ha valakit be akarsz vezetni a te kis írói világodba, ne konkrét felkérésként közöld ezt vele. Jobb esetben baráti szívességként fogja majd kezelni az irományaid véleményezését, nem pedig valami unalmas, nyűgös meló ként. Nem is kell tudnia konkrétan arról, hogy te stabil olvasóként gondolsz rá. Kérdezd meg tőle, hogy lenne-e kedve elolvasni egy írást, tudna-e egy véleményt dobni erről a versről, stb. És ugyanezt majd egyre gyakrabban.


Miket vegyél figyelembe, ha új ismerősöket szeretnél bevonni az olvasóid közé?

  • Változatos közösség: Lehetőleg ne két ugyanolyan embernek küldözgesd az alkotásaid (jó, két ugyanolyan ember nincsen, tudom). Ha van lehetőséged válogatni, igyekezz változatos közönséget kialakítani. De elsődleges szempont a következő pont legyen:

  • A megfelelő ember: Olyat tekints lehetséges olvasódnak, akiről tudod, hogy valamilyen formában érdeklődik az irodalom után (tehát ír és/vagy olvas). Nem kell hogy nagy könyvbuzi legyen, csak tudd róla, hogy van valami kötődése az ilyenekhez.

  • Legjobb barát szindróma: Nincs megtiltva, hogy a legjobb barátodhoz is elküldd az írásod véleményezésre. Csak tartsd észben, hogy nagyon elfogult lehet. Ha pedig tényleg nagyon elfogult, inkább vedd ki az állandó olvasók közül, vagy tanuld meg nem az ő véleményét mérvadónak tekinteni (a sértődések elkerülése végett lehet ez lesz a jobb). Barátnőnél/barátnál a helyzet ugyanez.

  • Konkretizáld, mire vagy kíváncsi: Van ismerősöm, akinek ha elküldöm az írásomat mindenféle instrukció nélkül, maximum egy egy-két soros választ kapok rá. Ha pedig elkezdek kérdezősködni, megkapom, hogy miért nem az olvastatás előtt írtam ezeket a kérdéseket? Azóta megtanultam, hogy egész sok esetben kapok lényegesen részletesebb kritikát, ha leírom mire vagyok kíváncsi – például hogy mennyire hiteles, megfelelő-e a szóhasználat, jók-e a párbeszédek, stb.

  • Kölcsön kenyér visszajár: Ha az illető is foglalkozik írással – vagy más alkotói tevékenységgel –, ajánld fel neki, hogy te is szívesen lecsekkolnád majd az ő munkáját, lehető legjobb tudásod szerint.


Vezess be egy rendszert, kategorizáld a kiszemelt, vagy épp már meglévő olvasóidat

  • Állandó olvasó: Akinek minden (vagy legalábbis, minden jelentősebb) írást elküldesz. Gondold át, van-e szükséged ilyenre. Lényegében meg lehet lenni külön kinevezett személy(ek) nélkül is, de így nem lesz olyan személy, aki folyamatosan látná a fejlődésed.

  • Alkalmi olvasó: Akinek közel nem küldesz annyit mint egy állandó olvasónak, de azért valamilyen gyakorisággal (ami azért több, mint évi egy) küldesz neki irományokat.

  • Random olvasó: Ha a felső kettő közül valaki nem elérhető, nem tudja vállalni – vagy csak egyszerűen olyan kedved van, kísérletezz. Küldj írást olyannak, akinek még nem küldtél. Egyrészt ezután lehet érdeklődni fog a munkásságod után. Másrészt lehet alkalmi vagy állandó olvasó válik belőle. Harmadrészt pedig lehet meglepetést okoz a véleményével (hogy kellemeset vagy kellemetlent, az már nem az én dolgom blush )

  • Béta: Aki szigorú szakmai szemmel tűt keres a szénakazalban. A bétázás már egy külön műfaj. Míg az előbbiektől általában véleményezést, impressziót kérsz, a bétától egy szakmai javítgatást (bár lehet a kötözködés jobb szó).


Bétázás

Mi az a bétázás? Amikor először küldtem el bétázásra egy írásomat, azt hittem, ennek a fogalma egyenlő a megalázással. Holott csak kijavítottak benne minden hibát. Minden apróságot, amibe csak bele lehetne kötni. Utólag rájöttem, hogy az is közre játszott, hogy szigorú bétát kaptam. Egy jó béta valószínűleg egy polcról leemelt könyv bétázásának is neki tudna esni.

Bétázáskor háttérbe szorul az olvasási élmény, és előtérbe kerülnek az irodalmi, logikai, nyelvtani, és nyelvhelyességi szempontok. A bétázók magába a dokumentum szövegébe javítanak bele (pirossal, vagy egyéb színnel kiemelve a hibás részeket), és jobb esetben még megjegyzéseket is fűznek adott részekhez. Legjobb esetben pedig összegzést is biggyesztenek a doksi végére.

Facebookon is van egy csoport (Világ Bétái Egyesüljetek), ahol vállalkozó szellemű ismeretleneket tudsz felkérni bétázásra. A csoportba itt csak a felhívást írod ki, a jelentkezőknek külön küldöd el az írásod. Eddigi tapasztalataim alapján ez egy lelkes, becsületes közösség.

Következő „Íróknak” bejegyzésünkben ennek a fordítottjáról lesz szó: hogyan értékeld Te mások írását, ha nem csak annyit akarsz írni, hogy „tetszik”, „nem tetszik”, „hűűűdejóóó :))))))”.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük