Nagy nap ez a mai, gondolod magadban, majd előveszed a laptopot.

Megnyitod a dokumentumot, majd látod, hogy folynak a sorok. Törökülésből lefekszel az ágyra. Felkelsz az ágyról, az ebédlő felé mész, lerakod az asztalra a laptopot. Törökülésben folytatod. Felkelsz az asztalhoz, leülsz a földre. Látod hogy kisüt a nap, elindulsz az udvar felé. Félted a laptopot, csak füzetet viszel magaddal. 
Írsz. Megállás nélkül írsz, majd felnézel az égre. Élvezed a napsütést, ahogy énekelnek a madarak, ahogy a meleg nyári szellő megsimogatja karod. 
Írsz. Tél van, te megállás nélkül írsz, kint hó esik. Kimész. Meggyúrod az első hógolyót. Vidáman eldobod, csak úgy a semmibe, melegítesz magadnak egy teát és folytatod. Szól hangosan a zene, majd kimész a konyhába, csinálsz egy szendvicset. Visszaülsz a gép elé és írsz. 

Elpakolod a laptopot, válladra teszed a táskát és elindulsz a közeli kávézóba. Mosolyogva köszönsz a barista srácnak, majd miután megrendelted a kapucsínód, helyet foglalsz. Felnyitod a géped, megnyitod a dokumentumot, amit pontosan egy napja kezdtél meg, folytatod amit elkezdtél. Egyre több ember jön be, felteszed fejedre a fejhallgatót és hallgatni kezded a zenét. Pont olyan hangosan, hogy elnyomja a külvilágot. 
Elzsibbad a lábad, felhúzod az egyiket, próbálsz illedelmesen ülni, mégis kényelmesen. Megunod a pózt, visszaviszed a csészét, majd kérsz valami ételt. Lepj meg, mondod, majd a srác a szokásost egy kicsit több ízvilággal kiviszi. Örülsz, megköszönöd, lecsukod a laptopot és eszel. Utána kérsz egy pohár vizet és még egy kávét. 
Növekednek a sorok, egyre többen vannak, kezdenek összefogni ellened és nem engednek. 
Tálcára teszed a világod, majd leveszed a fejhallgatót és hallgatod a tömeget ami mostmár körülötted van. Megnyugtat, mégis idegesít.

 

Mindezek után, ha egyedül vagy, csak a nyugalom vesz körül. Azonban az, hogy otthon vagy teljesen ki tud hozni a felépített világból. A hétköznapi rutincselekvések megzavarnak, ha kimész a konyhába, rendet is raksz, nem csak kaját csinálsz magadnak. 

Összepakolsz.
Kaját készítesz.
Iszol egyet.
Elmosogatsz magad után.
Visszamész írni. 

Mindezek után, hogyha egy helyen vagy, megzavarnak az emberek, de közben mégis meg tudnak ihletni. Kiszolgáltatod magad, de közben pénzt költesz, nem tudsz teljesen otthonosan mozogni. 

 

Mostanában nem tudok otthon írni. Lehet hogy azért, mert nincs két hónapja sem, hogy újra elköltöztem szülőházamból. Lehet hogy azért, mert az a hangulat, ami otthon van, nem nekem való. 
Lehet hogy azért, mert társasági lény vagyok, és én így élem meg, ha civilben magányos vagyok, mégis vendéglátásban dolgozom. 

Szóval pozitívuma annak, hogy egyedül vagy az az, hogy csak a saját gondolataid vannak neked. Semmi más. A Magány, mint csalogató múzsa szólít, te nem tudsz ellenállni. 
Szóval a pozitívuma annak, hogy egy kávézóban vagy az az, hogy a külvilág behatással van rád. Az EmberekSzemélyisége múzsaként kacsint rád a szomszéd asztalról, te lehalkítod a zenét és csak dokumentálsz. 

Szóval a negatívuma annak, hogy egyedül vagy az az, hogy bármilyen "világba nem illő" gondolat ki tud zökkenteni úgy, hogy a múzsa órákon át nem talál rád. 
Szóval a negatívuma annaj, hogy egy kávézóban vagy az az, hogy a zaj teljesen elnyomhatja a gondolataidat, és bármennyire is próbálod felhangosítani a zenét, egyszer eléri majd a max hangerőt. 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük