Szűcs Panni

 

  • [Főszerkesztő-helyettes, Lektor]
  • Kor: 19
  • Város: Budapest
  • Miszi tagság: 2017
  • E-mail: szucspanni@misziart.com
  • Kedvencek: Ady, Fitzgerald, Tom
    Odell, magyar zenekarok(többnyire
    alter), Miskolc, Budapest és cicák
    minden mennyiségben
  • Összes bejegyzése

Nem szeretek így, írásban köszönni.
Ki tudja, hogy ki olvassa és mikor, tegezhetem-e egyáltalán ésatöbbi,
úgyhogy ez most kimaradna. Ezer bocsánat.


Ha minden igaz, ide most valami eszméletlenül érdekfeszítőt és valami nagyon fontosat kéne írnom, de nem tartom magam különösebben izgalmas embernek. Eltekintve a heveny világboldogítói hajlamomtól, amivel időnként szétcincálom az emberek utolsó megmaradt idegszálait is, de ezt általában hamar megszokják, szóval nyugi.
Hogy ez nálam mit takar pontosan? Naivan hiszek az emberiség álmaiban, a nagy eszmékben, hogy lehetne minden jobb, már-már túlcsordul bennem a tettvágy. És valahogy mégis – talán pont ezért -, az írásaimban pontosan ennek az ellentéte tükröződik. Tiszta depresszió az egész, komolyan. Ha mégis belekezdenétek valamelyikbe, ne feledjétek: én szóltam. Emellett néha túlságosan szókimondó vagyok, és minden bizonnyal az igazságérzetem fog a sírba vinni, ahogy a környezetemben lévőket is. 🙂
Mindazonáltal, egy valamit tisztázni szeretnék: nem tartom magam jó írónak. Sőt, írónak sem. Szeretek ezzel foglalkozni, boldoggá tesz, de nem hinném, hogy joggal nevezhetném magam bármi ilyesminek, úgyhogy legyetek szívesek és kíméljetek meg ettől a kifejezéstől. Köszönöm.
Amúgy szeretem a macskákat (a jövőm ezen a ponton eldőlt) és a labdacs szót.
Ja, és utálok bemutatkozást írni.