🕑 Olvasási idő: 2 perc

Ahogyan azt az előző heti bejegyzésünkben ígértük – ahol elmagyaráztuk, miért érdemes kilépni a komfortzónából, itt a folytatás!


Hogyan lépj ki?


  • Legyél "Igenember!"

Az "Igenember" egy közepesen ismert film, ami dióhéjban arról szól, hogy a főszereplő mindenre igent mond, majd a végére feje tetejére áll minden, és kiborul. Nos, amíg nem áll a feje tetejére minden, addig te is legyél igenember!

  • Változz meg!

Itt most lehet meglepő, de első sorban külső változásra gondolok (a belső jobb esetben úgyis meglesz idő közben). Ha megvan az elhatározás, hogy márpedig te kezdeni akarsz magaddal valamit, nagyon jó kezdőlépés lehet pár újítás a megjelenéseden: egy új frizura, hajfestés, új stílusú ruhák, edzés elkezdése, legyen az szervezett sport, vagy otthoni edzés, fiúk esetén arcszőrzet növesztés/levágása/formálása, lányok esetén új sminkek vagy ékszerek.

  • Készíts célkitűzéseket!

Keress egy füzetet, talán neked is egyszerűbb, ha zsebnotesz, és egy nyugis napon írj össze néhány célkitűzést magadnak, amiket el akarsz érni, és többnyire reáisak – de legyen köztük azért elrugaszkodott is! Személy szerint én azt javasolnám, 75%-ban szerepeljenek rövid, és 25%-ban hosszútávú célok. Néhány példa, én anno miket írtam fel magamnak: elérni a 65kg-t, edzeni heti négyszer, négyszemközt beszélgetni 2 osztálytárssal, elhívni magamhoz xy-t, új ruhákat venni stb.

  • Ismerkedj az eddigi kapcsolati hálód segítségével!

Többször is hangsúlyoztam már, hogy mennyire fontos új embereket megismerni – erre pedig nincs jobb alkalom, mint amikor az eddigi ismerőseid hívnak meg olyan alkalomra/eseményre/programra, ahol az ő ismerőseik is jelen lesznek. Csak jelezd valahogy, hogy te nyitott lennél ilyenekre, és nem vennél zokon egy-két invitálást, ugyanis nagy valószínűséggel a legtöbb barátod úgy könyvelt el, hogy úgyse élsz sose semmilyen meghívással.

  • Ne képzelj be betegségeket!

Ez egyben a legnagyobb élethazugság is. Nem azért vagy képtelen kilépni a kényelmi zónádból, mert bármiféle pszichés problmád vagy betegséged lenne. Magadat vezeted félre, ha ezt gondolod – bár valóban sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy antiszociális vagy depressziós vagy, és ezzel érvelni, mintsem magadban keresni a hibát. Nyilván a félénkebb, önbizalomhiányos, vagy esetleg introvertált egyének tényleg nehezebben lépik át a kényelmi vonalt, de ha megteszik, annál nagyobb mértékű pozitív behatások ként fogják érzékelni az új ingereket.
(Kieg.: Természetesen lehetséges, hogy valaki tényleg lelki betegségekkel küzködik, bocsánat ha offenzív voltam – kifogásnak azonban ez sem kifogás.)

FONTOS: Az, hogy valaki a komforzónába szorult, nem egyenlő azzal, hogy ő egy tipikus rossz ember lenne, attól független, hogy én is illettem az előbbiekben "lusta" és "unott" jelzőkkel. Az emberek egyik része valóban lustaság és szorgalomhiány végett kényelmesedik el, de egy komoly rész azért nem meri saját határait feszegetni, mert félénk, önbizalomhiányos, és inkább elfogadja, hogy ő csak ennyire képes.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük