Te is azok közé tartozol, akiknek gyakran nem jut eszükbe több egy "tetszett, érdekes volt"-nál, ha arra kérik, írjanak kritikát vagy véleményt egy irományhoz? Nagy kár az ilyen, pedig rengeteg dolgot lehet írni bármilyen alkotásról. Célom ezzel a bejegyzéssel, hogy ha majd legközelebb felteszed magadnak a "Hogyan írjak kritikát?" kérdést, kisujjból papírra (vagy chat ablakba) tudj vetni jó néhány sort 😉

Kritika vagy vélemény?

Manapság az írói közösségeken belül eléggé összemosódik ez a két fogalom, pedig valójában közel sem ugyanazok.

  • Kritika: A kritika egy műfaj. Egy teljesen objektív elemzés, értékelés, összegzés. Elvileg szigorúan szakmai nyelvezetű, de ha szívességből írsz egy kritikát közvetlen egy személynek, nyilván nem kötelező távolságtartónak lenned, és írhatsz a saját lazább nyelveden is (de persze ha már kritikát írunk, akkor nem a "lol ez a mondat itt para, offold a g******" formában).
  • Vélemény: Amit a kritika csak kis részben tartalmaz. Az, hogy hogyan tetszett neked, mint kívülálló olvasónak az írás, mennyire azonosult az ízlésvilágoddal. Objektív abból a szempontból, hogy itt is illik arra törekedni, hogy ne legyünk elfogultak a szerzővel szemben, viszont a kritikával szemben nem objektív, hiszen sokkal inkább a személyes érzeteiden alapul, mintsem szakmai szempontokon. 

Hogyan írjak kritikát?

Természetesen ez csak a nagyon szoros elkülönítése a két fogalomnak, én a kettő keverékében fejezem ki magam, ha tőlem véleményt kérnek (feltéve, ha külön kihangsúlyozzák, hogy legyek részletes, írjak kritikát).


Néhány szempont

A novellákat vettem alapul gépelés közben, de igazából ezek más műfajokhoz is univerzális szempontok lehetnek. A cikk írása közben rájöttem, hogy ez a rész igazából saját magunk ellenőrzésére is jó lehet.
Tipp: ha nagyon rendszerező ember vagy, akkor írj véleményt/kritikát úgy, hogy a szöveg nem egy "nagy massza", hanem külön részekre (bekezdésekre) bontod, például az alábbi szempoktok alapján.

  • Helyesírás: Talán a legegyértelműbb. A legjobb nyilván az, ha kiemelsz minden hibát, de ha esetleg túl sok van, vagy feleslegesnek tartod, mert ismered a szerzőt annyira, hogy tudd, valószínűleg csak véletlen írta úgy, elég annyit írni, hogy "fusd majd át még egyszer a helyesírás miatt". Vagy keress típushibákat, amiket ugye szintén elég egyszer szólni. Vannak olvasók, akik számára nagyon illúzióromboló tud lenni, ha egy alapból erős műben nem egy és nem kettő helyesírási hibát talál.
  • Nyelvhelyesség: A helyesírási problémákkal ellentétben ez a fajta hiba nem csak hogy szúrja a szemet, de lehet értelmetlenné is teszi a mondatokat. Mik tartoznak a nyelvhelyességi hibákhoz? Például: tudnák –> tudnék, mutatjuk –> mutassuk. Tehát amik miatt magyartalan, rossz hangzású lesz a szöveg.
  • Központozás: Avagy az írásjelek használatának művészete. A túl sok túl rövid tőmondat épp olyan zavaró tud lenni, mint a túl sok nagyon hosszú összetett, nyakaterket mondat. Az pedig pláne, ha a mondatok és mondatrészek rosszul vannak elválasztva. Ha valami ilyesmi szúrja a szemed, gondold meg, nem illene-e jobban valahova inkább vessző, vagy épp egy pont, több mondatra bontva ezzel a szöveget. Ha kell, bátorítsd az írót a gondolatjelek és kettőspontok használatára is. Gördülékenyebb, változatosabb lesz a szöveg, ha nem csak vesszőkből és pontokból áll.
  • Eredetiség: "Nem olvastam ezt már valahol?" Ha ezt a kérdést felteszed magadnak, ott nagy a gond. "Ez a jelenet nem ebből a sorozatból van?". Egy fokkal jobb, mintha az egész írás copy-paste lenne, de nem összeollózást szeretnél olvasni, hanem olyan gondolatokat, szereplőket, helyeket kellene elénk tárnia a szerzőnek, amit ő alkottot meg. Ihletet meríteni nem bűn, és az sem feltétlen negatívum, ha ráismerünk, honnan merítette az ihletet az író, de legyen ennek egy egészséges határa. Az eredetiséghez tartozik a klisék elkerülése is.
  • Ötlet: Szerintem mindenki találkozott már ilyen filmmel/könnyvvel/sorozattal vagy bármi mással, ahol valahol semmi sem állt össze, mégis kifjezetten jó lett volna az alapötlet. Ha ilyen írás kerül eléd, feltétlen hangsúlyozd ki, hogy az ötlet amúgy jó lenne (még ha minden mást el is rontott a szerző).
  • Cselekmény: Ha nem elvontabb írásról van szó, tehát van cselekménye, térjünk ki arra is. Hol volt a leglaposabb, hol vannak logikai buktatók, jól épült-e fel a feszültség stb.

Hogyan írjak kritikát?

  • Szereplők: Rengeteget lehet írni a szereplőkről. Hiteles volt-e, életszerűen beszélt-e (és nem a narrátort halljuk vissza), vannak-e egyaránt pozitív, és negatív tulajdonságai stb. Két bejegyzésünk is van a karakterekkel kapcsolatban: Hiteles szereplők, Karakteralkotás
  • Fejlődés: Avagy, hogy eljutott-e a sztori A-ból B-be. Történt-e valami. Kapott valami az olvasó? Fejlődtek valamiben a szereplők? Megoldódott a bonyodalom? 
  • [Vers] Rímek: Feltéve, ha nem szabadvers. Nézd meg, hogy a szótagszámok mennyire ütnek el egymástól, hogy használt-e ragrímeket, és hogy mennyire erőltetettek a rímek.

Néhány tipp

  • Hozzunk fel konrkét példákat. Pozitívakat és negatívakat is. Mindenkinek sokkal könnyebb úgy dolgoznia, ha kézzelfoghatóan látja, mely elemek voltak jók és rosszak.
  • Legyen terjdelmes. Mennyivel jobb hosszú sorokat kapni visszejelzésnek, mint egy-két szót, ugye? Mind kritika, mind vélemény írásnál, kalandozzon el gondolatmenetünk kicsit. Igaz, kevesebb lesz a tényleges tartalom aránya, de így dinamikusabbnak és lelkesebbnek tud hatni egy amúgy száraz értékelés is. FIgyeljünk viszont arra, hogy…
  • Ne legyen üres. A vélemény/kritika tartalmazzon kijelentéseket, tételmondatokat (ha kell, bizonyítást), ne csak odapöttyintett kósza gondolat foszlányokból álljon.
  • Ne elemnzést írjunk. Része lehet egy kritikának az elemzés, de ha csupán a középiskolás irodalom órákon tanult elemzések alapján írunk egy irományról, ki fog maradni a lényeg, a rád gyakorolt hatása, a vélemény, az ítélkezés.
  • Őszinte legyen, de mégse sértő. Ha aktívan olvasunk alkotásokat barátainktól, ismerőseinktől, vagy hasonszőrű idegenektől (tehát lényeg, hogy amatőröktől), igen nagy eséllyel előbb-utóbb belefutunk olyanba is, ami tényleg rossz. Meg se forudljon a fejedben, hogy szépíts a helyzeten. Ha ismered az illetőt, és tudod hogy bírja a negatív kritikát, akkor nyilván nincs nehéz dolgod. Ha nem ismered, de kegyes akarsz lenni, vagy ismered, de nem akarod megbántani (vagy tudod, hogy rosszul esne neki), akkor bizony ki kell találnod valami megfogalmazást, amivel szépen, mégis egyértelműen közlöd vele, hogy ez nem úgy jött össze, ahogy azt valószínűleg ő eltervezte.
  • Vigyél bele egy kis személyességet. A hivatalos publicisztikai kritikába csak nagyon minimális személyesség fér bele, ha viszont közvetlenül írsz valakinek értékelést, bátran mondj olyanokat, hogy "Én ezt így írtam volna…" vagy "Erről eszembe jut az egyik írásom…", "Anno én is próbálkoztam ilyesmivel, és…" stb.

 

2 Replies to “Hogyan írjak kritikát?

  1. Kedves Tibor!

    Szeretném megjegyezni, hogy ebben a cikkben is találtam helyesírási/nyelvhelyességi hibát.

    Felhívnám a figyelmet, hogy a "Központozás nélkül" részben található az alábbi szókapcsolat: "nem-e illene"

    Ez olyan szempontból helyesírási hiba, hogy az "e" kérdőszócskát mindig az igéhez kapcsoljuk, sosem a másik szóhoz, ezenkívül nem is hangzik ez így szépen…

    Nem akartam okoskodni, csak gondoltam szólok. De persze látom, hogy a többi esetben teljesen jól használta.

    (Jesszus, amúgy igazából sosem beszélek így… csak mikor előjön belőlem a nyelvtan tanár…bocsika)

    Most így belegondolva simán elmegy direkt-nek is. (Akkor meg lehet totál hülyét csinálok itt magamból.)

    ((Tulajdonképpen lényegtelen))

    Egyébként nagyon hasznosnak vélem a cikket.

    Üdv.:Rebeka

    1. Kedves Rebeka!

      Ironikus, amikor épp egy ilyen “okoskodós” cikkbe kerül valami nyelvtani hiba – de köszönöm, hogy szóltál! 🙂
      És annak pedig még jobban örülök, hogy hasznosnak találtad a bejegyzésem! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük