🕑 Olvasási idő: 3 perc

Mert ugye nem csak az írás van. Ahogy a bemutatkozásomban is írtam, az írás csak egy módja az „önkifejezésnek” és részemről nem is a legkedveltebb – ami nem azt jelenti, hogy ne érezném mégis jónak. Viszont ami effektívebb számomra, az a rajzolás.

Próbáltad már? Ha még nem, akkor javaslom mindenképpen. De miért is?

RajzolásNagyjából 14 lehettem, amikor elkezdtem próbálgatni a rajztudásom. Az elsők rémesek voltak, de tetszett a folyamat. Kitaláltam valamit a fejemben és azt megpróbáltam lerajzolni. Persze, nem fordítottam rá eszeveszettül sok időt, megmaradt alkalmi hobbiként. De az éveken átívelő gyakorlások meghozták az eredményüket. Szép lassan fejlődtek az alapformák, az alakok és egyre pontosabban tudtam papírra vetni azt, amit elképzeltem, vagy ki akartam fejezni. 
Volt hogy elterveztem, kidolgoztam fejben, volt hogy csak elkezdtem és eljutottam menet közben valahova és volt hogy csak „firkáltam”. A lényeg az volt, hogy élvezzem és azt hiszem ez hajtott tovább. Nem érdekelt milyen ocsmány volt a kezdet, alapossággal és türelemmel széppé tudtam kerekíteni a kezdetleges formákat. És jó volt. Azért kedveltem meg jobban az írásnál, mert egyszerűbb volt és könnyebb kifejező eszköz. Nem igényelt annyi átgondolást, mint egy hosszabb szöveg, sem annyi formai követelményt, azt leszámítva, amit én szabtam meg neki. Az, hogy közben egész szépeké alakultak, amiket készítettem csak adalék, a lényege az volt, hogy élveztem, hogy elmerülhetek valamiben, amit csak vinnem kell előre.

Nem jelentkeztem soha rajzkurzusra, és az iskolai rajzórák is csak a meglévőt tartották fent, vagy egy-két pluszt adtak hozzá, de nem fejlesztettek akkorát.

Nem is akartam rajzművész lenni, vagy valaki aki profi portrékat készít, profin másol, vagy tökéletes alakokat formál. Ez egyénenként változó, és mindenki maga dönti el. Amit alapnak érzek az egészben az az, hogy az ember ne úgy álljon neki, hogy „most tökéletest rajzolok és olyan lesz mint <random valaki, aki nagyon jól rajzol>-é, és ha ez nem sikerül, akkor béna vagyok és inkább hagyom”. Hanem úgy, hogy „na jó, akkor én most rajzolok és lesz amilyen lesz, ha nem tetszik, fejlesztem, ha meg nem akarom fejleszteni, akkor hagyom, a lényeg hogy élveztem”. Tényleg ne legyen elvárásod felé, főleg, ha még nincsen hosszú gyakorlás és tanulás mögötte. Ne érezd magad bénának, mert ez egy fejleszthető képesség. Nem kell tehetséget elvárnod magadtól, mert azt elvárni értelmetlen. Csak kezd el. De miért?

RajzolásA mellett, hogy pihentető és kikapcsol az elmélyedés, fejleszti a kreativitást. A vonalakat úgy húzod ahogy akarod, és olyan formává alakítod, amilyennek Te álmodod meg. Nincs elvárás, azt rajzolsz, amit akarsz. Ha neked az az ábra jó és az tetszik, ami a végeredmény lett, akkor az úgy tökéletes, hiszen magadnak csináltad. Szórakoztat, lefoglal, gondolatokat, vagy érzelmeket tud kisugározni. De persze ez sem csak a rajzolásra értendő. És igazából itt tehetek egy általánosítást is. Bármilyen kreatív munkába fogsz bele, jó ha van elvárásod és fejlődni akarsz, de az önkritikád ne menjen a kifejezés rovására. A rajz talán azért jó, mert egy vihető alap, amit szerintem tényleg a legtöbben kipróbálhatnak és megtanulhatnak. Nincs sok anyagkövetelménye és bármikor kéznél lehet, hiszen túl sok eszközt és körülményt se igényel.

Szóval, csak kezdj bele. Nem kell mindenkinek profinak lennie és nem kell feltétlen "művésznek" lenni hozzá. Ez nem az a pálya.

(Néhány sajátom):

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük