🕑 Olvasási idő: 1 perc

Csak meredek a meredek
hegyről lefelé,
míg mögöttem süvítve
sikolt a szél
Fejemben gondolat gombolyag
kergeti saját fonalát, s
szememre szorítom kezem,
nehogy könnyem könnyen
kicsorduljon.
Részvétlen réme vagyok
saját magamnak
S a magasból méla
rezgés lelkem.
Tétlen tömeg várakozik,
bámulnak bizonytalanul felém,
hogy vajon végre ugrok-e,
vagy csak csendes magányban
eresztek-e gyökeret.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük