🕑 Olvasási idő: 2 perc

Mikor még csak egy gyermek voltam, volt egy házunk az erdő szélén. A szobám ablaka arra a fasorra nézett, mely elválasztott bennünket A természettől. És ez előtt az ablak előtt állt a papagájunk kalitkája. Gyönyörű madár volt, csodás tollazata kék, sárga és fehér színekben pompázott. Szerettük őt, ám a madár nem volt velünk boldog. Az a nagy ház ennek az aprócska kis lénynek túl nagynak bizonyult. A magány eluralkodott rajta, s egy idő után már a kalitkáját sem volt hajlandó elhagyni. Egyedül gubbasztott a négy rács között, nem csicsergett és nem tollászkodott.
Egyetlen dolog volt csak, ami felkeltette az érdeklődését. A beköltözésünket követő napokban jelent meg a Másik. Az ablakból leskelődött be érdeklődve, csőrével néha megkocogtatva az üveget, hogy felkeltse a figyelmünket. Bár látszott rajta, hogy nincs emberhez szokva, nem tűnt félénknek. Hozzánk soha nem közeledett, de egy idő után Ő és a Másik összebarátkoztak. Csak ha Másik megjelent, akkor volt hajlandó Ő is kikecmeregni állandó agóniájából. Gyakorta beszélgettek, de soha nem engedtük ki Őt a szabadba.

Ő a házunkban élt, Másik pedig az erdő szülöttje volt. Az ember azt hinné, hogy Másik, mivel hogy az életkörülményei nehezebbek, kicsit satnyán is nézhetett ki, de ez nem igaz. Másik csicsergése vidámabb volt, és bár tollazata nem volt olyan különleges, mint az Övé, mégis fényesebbnek és tisztábbnak tűnt. Másik a fák között volt, és sokkal boldogabb volt, mint Ő.
Egyszer Ő megkérdezte Másikat: „Hogy lehetsz ennyire vidám? Nincs senkid, aki enni adna neked. Nincs egy csodaszép kalitkád, ahol aludhatnál, és medencéd sincs, ahol a forróságban megfürödhetnél.” Másik pedig így válaszolt: „A kalitkád semmi más, csak egy ketrec, ami elveszi tőled a szabadságod. Az én medencém a tó, a gazdám pedig, aki ennem ad, maga az anyatermészet." Ezután a beszélgetés után Másik visszarepült az otthonául szolgáló fák közé. Ő sokáig meredt utána, majd a kalitkában lógó tükör felé fordult. A tollai úgy tűnt, rohadnak az aranyketrecben.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük