Ki kell írnom magamból mindent, mert robbanok
A szakadékban zuhanok, az óceánban csobbanok
Nem sok levegőm van, a víz alatt megtelik a tüdőm
A gondolat, mit nem tettem kirobbantja ér verő ütőm
Érzem, lassabban dobog szívem, keveset pislogok
Agyam nem reagál rendesen, ahogy éppen fuldoklok
Nem fogja fel mikor meg akar menteni valaki
Beugrott egy hattyú, úsztak felém a szavai
Megragadott ésszerűen, jól tudott úszni
A mentési sebesség pillanat alatt megvolt mint a csúzli
Mi áltál megmenekült a testem
De már elvesztettem eszméletem
Újra élesztett, amit nem tanítanak semmiképpen
Buzgott ki a víz a számból, lélegeztem kapkodva
Végre megtelt tüdőm levegővel, és felpillantottam
Gyönyörű volt egy álom, szemem biztosan csak káprázott
Mikor felálltam csak néztem és ő is végig pásztázott
Ahogy tudtam megszólaltam, megköszöntem a segítséget
A hölgyeménnyel kézen fogva hagytam el a helységet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük