🕑 Olvasási idő: 1 perc

A habzó tenger felett                                                                                 
homokszínű ég terül el                                                                                              
piszkosfehér bárányfelhőkkel.                                                                               
Egy meztelen lány körvonalai                                                                  
rajzolódnak ki a hullámok közül.                                                            
A horizonton pápaszemes öreg Úr                                                        
boton támaszkodva áll és a lányt figyeli.                                             
A tekintetük hirtelen összetalálkozik                                                   
mire mind a ketten, mint                                                                          
a szobrok, lemerevednek.                                                                       
Szemük szikrázik, szavak nélkül                                                              
kezdnek hosszas beszélgetésbe                                                                            
hiszen a magány nyelvét jól ismerik.                                                    
A lány kinyújtja kezét az öreg felé                                                        
mire az Úr bizonytalanul hátrálni kezd                                                 
és a tengeren őrült vihar bontakozik ki.                                                             
Sértődötten húztam ki                                                                               
a dugót, indul az örvény.                                                                           
Miközben magamra csavarom                                                                
a barackszínű törölközőmet                                                                     
fityiszt mutatok az andalgó póknak                                                      
és azon merengek, ő vajon tudja-e                                                      
hogy most akár barátok is lehettünk volna                                        
de ő inkább a penészfoltokat választotta.          

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük