Kiss Adrienn: Tűz

🕑 Olvasási idő:  3 perc  

Néztem a sarkon eltűnő alakod után. Persze csak az ablakból, még vizes volt a hajam. Már rég eltűntek a kopott farmerbe bújtatott lábaid, de én akkor is csak arra a pontra bírtam nézni ahol utoljára láttalak. Oda képzeltelek a kutyás pizsidben, ami miatt mindig kinevetlek, hogy ne tűnjön fel annyira a hiányod. Láttam, ahogy megdörzsölöd öklöddel a szemedet, majd ásítasz egy akkorát, hogy az egész házat gond nélkül le tudnád nyelni. Amilyen bélpoklos vagy még ez sem lett volna elég reggelire, de csak mert nem volt hozzá kávé, amit minimum olyan feketén iszol, mint amilyen éjsötét a fejed búbján szétterülő selymes szénakazal. Mohazöld szemeiddel álmosan pásztáztad az utcát képzeletemben, kíváncsi voltál, meglátott-e valaki, és ha igen, aranyosnak találta-e a testedet eltakaró anyagon játszó kiskutyákat. Néha túl kíváncsi voltál, mint például múlt héten, amikor megcsókoltál, pedig tényleg nem kellett volna. Azt mondtad csak meg akartad tudni, vajon ezzel fellobbantod-e kettőnk közt azt a tüzet, amit mások annyira kerestek és azt mondták, a parázst már látják. Benned persze nyomot sem hagyott, viccesnek tartottad. Kár, hogy bennem minden megváltozott.

Megismertem azt az oldalamat, amit magam elől is rejtegettem, amiről nem akartam bevallani, létezik. Előtte talán túlzottan is élveztem ha a barátnődnek néztek vagy arról beszéltek mennyire összeillünk, élveztem ahogy irigykedve néztek rám, mert számodra mindennél fontosabb voltam. Szinte teljesen megbolondultam, ha egy buliban mással táncoltál és nem velem, a legjobb barátoddal, aki túlságosan is élvezett minden kis apró érintést. Imádtam amikor a fülembe suttogtad a titkaid, de csak mert az édes szavak olyan óvatosan bújtak elő torkodból és másztak be a hallójáratomba, hogy a nyakam teljesen libabőrös lett ott, ahol neki ütközött lehelleted. Nyugalom és biztonságérzet szállt meg, ha hajnalban felhívtalak, mert rémálmom volt, te pedig királylányos meséket mormoltál a telefonba, amit éjszakára csak miattam hagytál bekapcsolva. Én voltam egyedül olyan bolond, hogy még ilyenkor is zargassalak, mert szükségem volt rád.

Számtalanszor mondtam már, hogy a kíváncsiságod fog sírba vinni, de akkor még nem tudtam, hogy előbb engem üldözöl vele örök álomba. Utáltalak, amiért megtetted, amiért benned nem változtatott meg semmit sem. Amiért be kellett vallanom magamnak, hogy szerelmes vagyok beléd, talán már azóta, hogy a játszótéri homokozóban ülve megosztottad velem a játékaid. Vagy tán akkor történt meg amikor aggódva lefertőtlenítetted a sebemet, amit a vérre menő bicikli versenyünkben szereztem? Esetleg amikor először nálunk aludtál és kézen fogva merültünk álmaink édes világába? Vagy azért, mert ezután ez szokássá vált? Nem tudtam eldönteni.

Nem lett volna szabad ennek megtörténnie, olyan régóta barátok voltunk. Úgy éreztem ezzel elárultam a barátságunkat, ami felért egy háborús bűn elkövetésével, de talán azzal is, amikor valaki nem engedi, hogy lemásold a háziját, pedig neked tényleg nagyon kellene. De már megtörtént és nem tudtam semmit sem tenni a felismerés ellen, továbbra is úgy tettem, mintha részemről is csak barátság lenne köztünk, pedig korántsem volt ez így. Az érzelmeim irántad lángoltak volna mint a tűz, viszont a tieid voltak a hideg orkán, ami semminek sem adott esélyt a túlélésre, vagy beletörődtél és megpróbálkoztál a békés szimbiózissal, vagy teljesen belepusztultál, mint alkoholista a szesztilalomba. Valahol a kettő közt álltam, egyszer veled együtt süvítettem, máskor könnyezve szőttem álomképeket mennyi minden lehetne köztünk azon az apró szakadékon kívül.

Már rég megszáradt a hajam mikor kikászálódtam az ablakból és hagytam hadd fázzon meg a novemberi szélben az utcán hagyott pizsamás alakod. Úgy kell neked, fázz csak meg, ha nem engeded, hogy vörösen izzó melegséget hozzak a sötétkék egű kora délutánba. Szenvedj te is, ne csak én, osztozzunk ezen is, mint a eldugott nasikon! Legyél te is szomorú és boldog egyszerre, örülj annak ami az éjféli sírásod oka lesz és könyörögj olyanért, amire ezelőtt annyira titkon vágytál, hogy magadnak sem engedted meg, hogy tudomást vegyél róla! Legyél te a gyenge parázs és hadd legyek én a pusztító orkán! Cseréljünk szerepet ameddig beteg nem lesz a sarokra képzelt alakod, aztán nevessünk az egészen és felejtsük el, mintha meg sem történt volna az a csók. Tegyünk úgy, mintha nem futott volna végig a hideg a hátamon, mintha lecsukott pilláim alatt nem láttam volna azokat a csillagképeket, amiket nyaranta bámultunk a réten, mintha nem úgy öleltelek volna át, mint aki többet akar, jóval többet. Egymásba kapaszkodó ujjakat, derekat ölelő karokat, lelkig hatoló pillantásokat, remegést okozó csókokat, izgalmat hozó érintéseket és otthont nyújtó öleléseket. Szerelmet. Be kellet érnem a baráti pacsikkal, pajkos kacsintásokkal, testvéries hajkócolásokkal, haveri becézésekkel és olyan rövid ölelésekkel amik után még azt sem tudtam megmondani aznap reggel melyik parfümöddel fújtad be magad, csupán ruhád anyagát engedted sejtettni a gyorsan pergő másodpercek alatt. Meg kellett elégednem a pusztító barátsággal, ami vagy el fogja pusztítani a gondosan dédelgetett parázsomat, vagy felakasztja magát arra a fára, amire kiskorunkban nem bírtunk felmászni. Szegény, talán öngyilkos lesz a telhetetlenségem miatt, és majd ott hagyják lógva az óvodások számára figyelmeztetésképp, ez lesz az ő barátságukkal is, ha égető játékot űznek a tűzzel.

Hasonló bejegyzések

Teszt

🕑 Olvasási idő:  < 1 perc  

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: jelenleg nap mint nap azon (is) dolgozunk, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikből igazi, vérbeli "Miszis" lehet. Akár Te is lehetsz a következő ilyen!

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.

A Miszi Online egy online művészettel, kultúrával, kifejezetten irodalommal foglalkozó magazin.

Központi e-mail cím: info@misziart.com

Az oldalon található irodalmi alkotások a Miszi Online szerzőinek saját szellemi termékei (ellenkező jelzés ellenében), azokat szerzői jog védi.

Támogatás

Rólunk

Impresszum

Elérhetőségek

Adatvédelmi nyilatkozat