🕑 Olvasási idő: 5 perc

Ez a bejegyzés elsősorban azokhoz a középiskolásokhoz fog szólni, akik valamiért nem érzik jól magukat jelenlegi iskolájukban, és váltani szeretnének. Én kilencedik évvégén jutottam a nagy döntésre, és rögös úton ugyan, de sikerült átjelentkeznem egy számomra megfelelőbb intézménybe. Mielőtt azonban valaki belevág ebbe, érdemes mérlegelni, hogy ugyan mennyiben ő és mennyiben a környezete felelős az elégedetlenségéért?


„Tünetek”

Ha nincs sok barátod, kiközösítenek az osztályban, szívóznak veled a tanáraid és még a büfés néni is szánt szándékkal rosszul ad vissza, az egy elég egyértelmű jele annak, hogy valami nem stimmel. Szerintem sokan ismerjük az érzést, mikor belépünk egy terembe, és hirtelen mindenki – vagy az embereknek minimum egy csoportja – elhallgat, és leplezetlenül bámulni kezd minket.

Ez nem túl jó érzés. Ahogyan az sem, hogy a saját boldogtalanságod akadályoz a tanulásban, a sportban vagy a hobbijaidban, ezáltal még több kudarcélménnyel gazdagítva téged. Sírva mész be suliba, már a repedezett folyosói csempék látványától is rosszul vagy. Az emberek, akikkel napi hét-nyolc órán át össze vagy zárva, tudomást sem vesznek rólad, a hétvégi megborulós bulikba pedig sosem hívnak meg, de arról gondoskodnak, hogy tudd, milyen fergeteges poénokról maradtál le. Szép lassan már minden kifogást elhasználsz az iskolakerülésre, a hiányzásaid egyre gyarapodnak, te pedig akár komoly depresszióba is eshetsz. Ami nem játék ugyebár.


Mit tehetsz te?

Tudom, ezt talán még olvasni is felháborító lesz, de tényleg tudsz segíteni a helyzeten. Lehet, hogy az osztálytáraid gyerekesek, rosszul kezelik a kialakult helyzetet és az egyetlen, amiben hasonlítanak rád az az, hogy mind utáljátok a menzakaját, de mindig kettőn áll a vásár. Akármilyen reménytelennek is tűnik a helyzet, meg kell próbálni megérteni a másik nézőpontját, nem szabad mindentől és mindenkitől elhatárolódni. Menj el közösségépítő programokra, próbálj meg kettesben beszélgetni néhányakkal (persze, nem kell mindenkivel, aláírom, hogy vannak menthetetlen esetek), hisz akkor a legőszintébb az ember, ha nincsenek körülötte mások. Biztos vagyok benne, hogy lesz legalább egy személy, akivel megtalálod a közös hangot, sőt, akár az is kiderülhet, hogy mindketten ugyanúgy szenvedtek, a többiek közös utálása pedig sok remek barátság alapját képezi.

A tanárokra is ugyanez vonatkozik: ha úgy érzed, nehezen megy egy tantárgy és esélyed sincs javítani a jegyeiden, akkor is érdemes próbálkozni, nem szabad kétségbe esni. Igen, vannak pedagógusok, akik kivételeznek egyes diákokkal, esetleg minden ok nélkül megutálnak gyerekeket. Ebben az esetben nem tehetsz mást, minthogy megpróbálsz makulátlan stréberként viselkedni, hidd el, ezzel megkönnyíted a saját dolgodat – főleg ha egy olyan tárgyról van szó, ami közel áll a szívedhez. Nem kell mindig lázadni, rengeteg energiát spórolhatsz azzal, ha magadban vonsz le következtetéseket és nem mondod ki őket hangosan.

Arra is figyelj oda, hogy nem csak suliból áll az élet. Ha van valami rendszeres elfoglaltságod, ahol olyan emberek vesznek körül, akikkel jól érzed magad, a délelőtti órákat is át lehet vegetálni.

Még egy fontos tanács: ne ítélkezz! Ha zavar, hogy az ügyeletes partyarcok alaptalan pletykákat terjesztenek rólad, mert nincs jobb elfoglaltságuk, akkor a legegyszerűbb, ha visszadobsz kenyérrel és nem figyelsz rájuk. Elképzelhető, hogy ők is mélyen sérült emberek, ráadásul az arroganciájuk egész életükben hátráltatni fogja őket.

Ha menthetetlen az ügy

Ha tényleg minden tanácsomon végigmentél és semmi változást nem észlelsz, akkor ideje új iskolák után kutatni. Ez egyáltalán nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, mert mindig ott van az emberben, hogy mi van, ha az új suli csak sokkal rosszabb lesz?

Ez nem valószínű, de előfordulhat. Ezért nagyon fontos, hogy

  • lehetőleg olyan sulit válassz, ahol ismersz legalább egy embert, akinek kikérheted a véleményét.
  • a létező összes módon nézz utána a helynek.
  • több intézménybe is menj el felvételizni, majd a számodra legszimpatikusabbat válaszd.
  • ha van rá lehetőség, ülj be egy napra a leendő osztályod óráira, mielőtt meghozod a döntést. (ezt nem mindenhol engedik, ráadásul elég ijesztő tud lenni, szerintem mégis hasznos, hogy tisztábban lásd a dolgokat)
  • nézz utána, milyen szabadidős tevékenységeket kínál az iskola. Ha megtalálod a saját érdeklődési körödnek megfelelő programot, könnyebben szerzel barátokat.
  • hagyj magadnak időt gondolkodni, ne tégy olyat, amit később akár megbánhatsz.

Nekem anno azt tanácsolták, hogy írjak egy pro-kontra listát, de ez nem igazán volt segítségemre, mert hatalmas szenvedésemet és csekélyke reményeimet nem tudtam szám szerint összeadni és szembeállítani egymással. Ha neked azonban ez segít, akkor érdemes megpróbálni.

Mikor aztán megszületett a nagy döntés, ajánlatos gyorsan otthagyni csapot-papot és még azelőtt eltűnni, hogy a suli nagy része tudomást szerezne közelgő távozásodról. Előfordulhat, hogy senkit sem fog érdekelni az egész, esetleg gonoszkodni fognak és megjegyzik, hogy az egész a te hibád és akárhová menekülsz, mindig nyomi maradsz, de az is lehet, hogy sírni fognak, amiért elmész, mert, hogy jaj, ők mennyire szerettek téged, fogalmuk sem volt arról, hogy rosszul érzed magad.

Ez utóbbi a legrosszabb, mert képes teljesen elbizonytalanítani téged. Akár pár nap lefogása alatt teljesen megváltozhat a véleményed, de nem szabad bedőlnöd hisztizőknek, mert nagy valószínűséggel csak bűntudatuk van, amiért elüldöztek téged. Gondolj azokra a reggelekre, mikor konkrét fizikai rosszullétet váltott ki belőled a suli gondolata, és gyomorgörccsel mentél be, mert nem tudtad, ma vajon ki fog belédkötni.


Első napok az új suliban

Miután biztossá válik a dolog, érdemes leprivátolni az Instádat és minden gáz posztot leszedni Facebookról – már ha nem szeretnéd, hogy leendő osztálytársaid előítéletekkel viseltessenek irántad. Hisz amint megtudják a nevedet, azonnal csekkolni fognak minden létező közösségi oldalon, az ellenkező nem tagjai pedig talán kicsit több figyelmet is fognak szentelni az adatlapodnak, mint amennyi feltétlen szükséges.

Arra se nagyon számíts, hogy minden olyan lesz, mint az amcsi filmekben, nem valószínű, hogy rögtön nézeteltérésbe kerülsz a suli nagymenőivel, ahogy az sem, hogy azonnal testvéreddé fogadsz valakit. Két lehetőség van: vagy mindenki köréd gyűlik, kérdezgetnek, felmérnek, megfullasztanak, vagy fogalmuk sincs, mit kezdjenek a helyzettel és nem igazán mennek oda hozzád – ebben az esetben neked kell kezdeményezned, de ne ess pánikba, hamar megtörik a jég, csak légy nyitott és közlékeny.

Érni fognak negatív meglepetések, egyetlen iskola és osztály sem tökéletes,

ezért lehet, hogy eleinte visszakívánod majd régi, biztonságos és nyomasztó környezetedet, de ha körültekintően választottál, akkor biztos, hogy szép lassan rendbe fognak jönni a dolgaid. Persze nem maguktól, neked is bele kell tenned a részedet, érdemes elgondolkodni azon, hogy előző iskoládban hogy fajulhatott idáig a helyzet, és mit csinálnál máshogy, ha visszamehetnél az időben. Megkaptad a tiszta lapot, amire vágytál, innentől kezdve már csak rajtad múlik, hogy mennyire tudatosan használod fel.

Kínos szituációk persze lesznek, nem kell egyből tudnod, melyik a termetek, vagy hogy egyáltalán hányadik emeleten van, ér eltévedni az első napokban, hetekben, az én esetemben hónapokban. Nem gáz, ha nem tudod mindenki nevét elsőre, nyugodtan kérdezz vissza, és az is természetes, ha pár tizedet romlanak a jegyeid.

Ez egy hatalmas váltás, ami az életed majdnem minden területére ki fog hatni, nem lehetsz túl szigorú önmagadhoz, hagynod kell, hogy nagy nehezen beleszokj az új rendszerbe. Az én kedvenc sztorim, mikor első nap bementem német népismeret órára, szépen leültem valahol hátul, majd megkezdtem a bemutatkozást. Elmotyogtam a szokásos szöveget, amit aznap már hatodjára daráltam le, majd hozzá tettem, hogy eddig nem tanultam ezt a tantárgyat. A tanár ezután nagyon kedvesen elmosolyodott, hogy nincs semmi baj, mert matekon vagyok.

Összességében sok mindent tehetsz a boldogságodért akárhova is jársz suliba, de ha elfajulnak a dolgok, nem érdemes tovább kínozni önmagad, ha van lehetőséged, válts! Nem szabad félni az ismeretlentől, csak add a lehető legjobb önmagad, válassz körültekintően, és minden rendben lesz. Én sok mindenben hibáztam az előző iskolámban, de azt hiszem, jó döntést hoztam, mikor eljöttem onnan, mert nem nekem való hely volt, míg a mostani gimim sokkal inkább megfelel.

 

One Reply to “Válts iskolát, akkor, ha…”

  1. Leírom a saját ellenpéldámat! De látszik az ilyen cikkeknél hogy én egy más világban éltem,vagy pest és a északi vidékek tényleg ennyiben különböznek (?)…bár nálam általánosban 5. osztályától kezdődött. Közösségépítő programok,valaki akivel megtalálom a közös hangot,ha csak egy tanár spécézett volna ki (Nem pedig az egész tanári kar az egész osztályt,bár az mindig színötös volt akinek a szülei előttem fizették le a tanárt.) ,lázadni (Bár amikor szinte az egész osztály tanult matekra és mindenkinek egyes lett,kivéve akinek tejeltek a szülei,azt nem nevezném lázadásnak.),nem ítélkezni (Meg is szívtam azzal hogy nem ítélkeztem.Később meg ha nem ítélkeztem volna,valószínűleg megkéseltek volna.) ,rosszul létet vált ki a suli gondolata meg gyomorgörcsöt, (Helyette jó kis napi 1 étkezés,fél nap alatt negyed üvegnyi folyadék elfogyasztása,nyáron is hosszú meleg cuccok,és annak a gondolata hogy minek járok egyáltalán.12-13 évesen ez mind jó volt a fejlődő szervezetemnek asszem…),ha "csak ennyi lett" volna én összetettem volna a 2 kezemet,mert az színvonalas lett volna az én szemszögemből. Sőt konkrétan egy álomsuli. Én azt tanácsolnám hogy azon nyomban válts iskolát,mert az életed mehet gajra,bár ha kiközösítettek akkor már meglesz a döntésed szerintem rég,de ha nem közösítettek ki csak kifogtál egy korrupt sulit,vagy gondolkozz el azon hogy lelki szemetesnek használnak,akkor mindenképp addig erősködj amíg át nem leszel valahova iratva. Én 7.-be át tudtam volna menni egy gimibe (Ahova később jártam.),de úgy ítélték meg hogy az a 2 év semmiség…tényleg az volt. Később fel se akartak venni abba a gimibe (2-ekkel ki akarna…),a gimis éveim a depresszióm leküzdésével,és a múltbéli dolgok leküzdésével telt(Mind egyedül,úgy hogy senki nem volt mellettem.),meg az alap anyagok megtanulásával..Első évben 772 nap hiányzás,utána a 4 év meg döcögősen,és ott se lettek barátaim (Hagy ne mondjam,nem nagyon lehetett tartani.) és még lehetne sorolni.Én azt tanácsolom hogy menjen át aki akar,mert az életedet teheti tönkre a jelenlegi állapot,mind tanulmányilag,mind magánéletileg,se barátok,se alap megélt élmények ami azért lesz rossz mert ha később lesz egy baráti köröd vagy egy rendezvényen valakikhez csapódsz,akkor elég rosszul fog esni az a nézés amit kapsz tőlük,hogy ilyen alap dolgot nem tudsz???

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük