1. A „kimagyarázó”

Akár középiskolában, akár egyetemen, de mindannyiunknak van egy olyan csoporttársa, aki abszolút nem figyel az órákon. Nyomkodja a telefonját, egy másik órára tanul, vagy csak szimplán nyitott szemmel alszik. És mégis, ha a tanár kérdez tőle valamit, a válaszról fogalma sincsen, de kimagyarázza magát. A válasznak köze nincs ahhoz, amit kérdeztek tőle, mégis addig csűri-csavarja, mígnem a tanár lelkesen bólogatva hagyja tovább agonizálni, hogy más áldozatot kereshessen. Ezek az emberek brillíroznak a vizsgákon is, és soha nem fogsz megnyerni ellenük egyetlen vitát sem. Velük szemben esélytelen vagy. Imádkozz, hogy soha ne egy „kimagyarázó” után menj be vizsgázni.


2. A kihasználható

Ő az a hallgató, akit mindenki sajnál, de mégis mindenki ugyanúgy kuncsorog a jegyzetéért, mint a többiek. Szegényt rendszerint hatalmas nagy pakkal a kezében látod, dugig van könyvtári szakkönyvekkel a táskája. A közös csoportokba rendszerint ő tölti fel először a segédanyagokat, igyekszik mindenkinek segíteni, pusztán szívjóságból. Ha van ilyen ismerősöd, akkor ne legyél bunkó, legalább egy tábla csokival háláld már meg, hogy veled ellentétben ő bent rohad minden előadáson többek között azért is, hogy te ne bukj meg. Ha viszont egy ilyen ismerősöd sincs, akkor bizony van egy rossz hírem…


3. A flegma

Ha tehetnéd, úgy állítanád össze az órarendedet, hogy  véletlensül se kerülj ugyanabba a csoportba, mint ez az ember. Rosszul vagy tőle, hogy bárki bármit mond, a száját húzza, grimaszol, és mindenképp beleköt abba, amit mondasz (ami nem baj, ha képes kulturáltan vitatkozni, de az egy másik típus). Úgy csinál, mintha a tanár vizsgázna nála, hisz miközben az oktató leadja az anyagot, ő csak bólogat és bólogat, ha pedig még pofátlanabb akar lenni, akkor még közbeszúr egy-két „igen,igen!”-t is. Ha kiáll a csoport/oktató elé, sugárzik belőle a leszarom-aura, és tulajdonképpen nem is érti, miért nem kapta még meg a diplomáját, mikor rajta kívül itt mindenki hülye. Komolyan érthetetlen.


4. Az okoskodó

A „kimagyarázó” totális ellentéte. Senki nem szól hozzá, mégis állandóan beleszól mindenbe. Ha előadást tartasz, nem tudja megállni, hogy beledumáljon, ugyan ez van tanórán kívül is. Mindig mindent jobban tud, jellemző szófordulat nála az idegörlő „én megmondtam, hogy…”. Kerülöd a társaságát, de abszolút nem zavartatja magát akkor sem, ha igyekszel levegőnek nézni. Végülis, neked nem kell részt venni a társalgásban, elég ha ő beszél, úgyis ő tudja jobban. Ritka esetek egyike, ha az okoskodó rájön, hogy hülyeséget beszél. Ilyenkor jön a „Nem vitatkozom hülyékkel, legyen neked karácsony!”, és méltóságteljesen elvonul.


5. A láthatatlan

Ő lehet az a túlterhelt hallgató, aki felvett a félévre 50 kreditet, és 3 helyen kellene lennie egy időben. Emiatt olyan ritkán fordul meg kétszer ugyanazon az órán, hogy állandóan újnak nézik, és abszolút nem emlékszik rá senki. Ha megkérdezik, hol van xy, akkor összenéztek a csoporttársakkal, mert fingotok sincs, kiről beszél a tanár, életetekben nem hallottatok még erről az emberről.
A láthatatlan egy másik típusa, aki szimplán csak tróger, és abszolút nem jár be az előadásokra, a gyakorlatokat pedig csak passzolja, mert túl másnapos ahhoz, hogy bemenjen. Sajnos az ő nevükre gyakrabban is emlékeznek, mivel mindenki rajtuk röhögött az egyetemi bulin, amin saturészegen sztriptízeltek a bárpulton.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük