Sárkányok és démonok

🕑 Olvasási idő: 4 perc

A fantasy az a műfaj, ami talán a legjobban leköt engem. Szívesen olvasok ilyen írást, nézek filmet, vagy éppen írok én magam. Mikor elkezdtem ilyen témában érdeklődni (A Gyűrűk Ura, Eragon, stb), majd írni is, akkor a környezetemben élők kérdezgették, hogy miért? Nem tudtam válaszolni. És most sem tudnék.

Megfog, magával ragad, lebilincsel és kikapcsol. Ugyanakkor egy jól megírt könyv el is gondolkoztat. Bár ez a kettő nem elég, de mindenképpen szükséges egy művészeti alkotás esetében.

Mellesleg mi számít fantasynak? Talán ez egy nem is igazán tisztázott fogalom. Hazánkban a szépirodalom berkeiben még nem igazán elfogadott, külföldön jobb a helyzet, bár ott is nehéz meghúzni a határvonalat a szépirodalom és a határterületek között.

„Szűkebb értelemben az irodalom olyan történetek, költemények és színdarabok összessége, amelyek művészeti alkotásként határozhatók meg. Az ilyen irodalmat szépirodalomnak nevezzük. […] Mint alkotótevékenység, a szépirodalom a művészetek egyik ága. A szépirodalmat csoportosíthatjuk forma, műnem, műfaj, ábrázolásmód, stílus, előadásmód, téma és korszak, illetve országok, nyelvek és nemzetek szerint.”
Ez olvasható a Wikipédián.

Művészeten pedig minden alkotó típusú tevékenységet értünk. Vagyis elég sok minden befér e címszó alá. A fantasy alműfajai között (epikus történet, monda, legenda, mese, tündérmese, horror … már itt látszik, hogy a fantasy egy gyűjtőszó) is számos olyan művet találunk, amelyet az írója művészi és mesteri szinten írt meg.

Vegyük Shakespeare színdarabjait. Szerintem bárki azonnal a szépirodalom címkével ellátott fiókba rakná őket. Ugyanakkor mi volt ezen emberek szerint Dárdarázó célja a keze alól kikerült művekkel? A szórakoztatás és a mindennapi betevőre való megszerzése. Semmiképpen sem az, hogy elemezzék a műveit, és szétboncolják őket. Az utókor ragasztotta rá a címkét a dossziéjára, és ezzel nincs is semmi gond. Nem egy példa van arra, hogy a kor társadalma nem fogadta el és értékelte szerencsétlen embert és műveit, míg az utókor igen. Szerintem innentől kezdve ne is firtassuk a szépirodalom, avagy sem kérdést, csak vitákat szülne, értelmetlenül. Manapság szerintem már eléggé elmosódtak ezek a határvonalak.

A fantasy rajongók kivívták vagy legalábbis egyre jobban kivívják kedvenc könyveiknek és íróiknak a figyelmet és az elismerést. Egy szubkulturális társadalomról van szó, akik igényt formálnak a fantasykra, legyen szó filmről, könyvről, képregényről. A mai elanyagiasodott világunk ahhoz pedig nagyon ért, hogy az igényeket kielégítse, így nem meglepő, hogy a termékeknek találnak felvevőpiacot, vagy ez a piac talál termékeket… És amíg a termékek igényesek, addig miért ne? Persze ez egy szép álom, de jobb is így. Ha minden fantasy alkotás kellően igényes, jól megírt lenne, akkor ember legyen a talpán, aki képes mindet befogadni. Kellenek a ponyvaregények is, még ha sokan nem is szeretik őket. És vannak, akik kifejezetten azokat keresik. Talán ezért nehéz az igényes fantasyk dolga. A műfaj nagyon felhígult, mint jóformán manapság minden, így elvesznek a tömegben, amire rá lett húzva a „tucat”, „szenny”, „igénytelen” és még sorolhatnám jelzőkkel hímzett nagy, tarka lepedő. Nem könnyíti a dolgot az sem, hogy manapság bárki tollat ragadhat és írhat, jóformán bármiről. Szinte már el is várják az embertől.

És akkor mi bír megfelelő értékekkel? Szerintem rengeteg dolog, csak meg kell találni, fel kell ismerni. Sok esetben túl kell látni a sorokon, hogy tanulságot, üzenetet, valamilyen képviseltetett értékeket találjuk. Persze ehhez rendelkezni kell az értő olvasás nevű skillel.  És ha nincsen üzenet, és nincsen tanulság? Akkor a kezünkbe került oldalak még mindig lehetnek szórakoztatóak, nyújthatnak kikapcsolódást, pihenést, amik szerintem máris bírnak értékekkel. Hadd ne részletezzem mennyire fontos, hogy a rohanó társadalomból ki tudjunk szakadni, és megteremtsük a lehetőséget magunknak a pihenésre és kikapcsolódásra. És a fantasyk nagy előnye még, hogy igénybe veszik a fantáziát. A fantázia és használata pedig nem csak, hogy élvezetes perceket tud szerezni, de hasznos is.

Visszakanyarodva: mi számít fantasynak? Legyen minden olyan alkotás, amiben található bármilyen fantasztikum, fantasztikus dolog. Gulliver utazásai? Igen. Nemo kapitány? Igen! Bármely nép mondavilága, regéi, legendái. Egy szép hosszú lista a végeredmény, amibe az egyszerűség kedvéért a tudományos fantasztikumokat, azaz sci-fiket is belevehetjük. Persze ez nem egy pontos definíció, inkább csak iránymutatás.

Amit viszont tényként lehet közölni, hogy a fantázia fontos. Fontos, de sajnos lebecsült és hanyagolt érték. Egyre több emberben egyre kevesebb fantázia van. Részben ezért is szeretem és tartom fontosnak ezt a műfajt. Én nem akarok fantáziaszegény lenni, pár éve kifejezetten rettenetes gondolatnak tartottam a gazdag képzelőerő hiányát.

Az emberiség történelmében igenis fontos szerepet játszott a fantázia. Nem csak rengeteg művészeti értékkel lennénk szegényebbek, ha nem létezne fantázia, hanem valószínűleg még mindannyian barlangokban gubbasztanánk a sötétben. Teljesen egyformák lennénk, nem lenne egyediség (bár erre most is van példa bőven). A korszakalkotó találmányokhoz, ötletekhez is sok esetben kellett fantázia, képzelőerő és egy jó adag merész elhatározás. De nem kell ilyen nagy léptékekben gondolkozni. Mi lenne a gyerekekkel fantázia nélkül?

"Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked intelligens legyen, olvass neki tündérmeséket. Ha azt szeretnéd, hogy még intelligensebb legyen, olvass neki még több tündérmesét."
Albert Einstein

Egyre jobban látható: míg régen két bottal, öt csontból faragott kockával, egy szalmababával és néhány kaviccsal fel tudták találni magukat a gyerekek, addig a mai rohanó világban már mindent unalmasnak találnak. Könyvet, játékot, filmet, sőt lassan már az okostelefonok és tabletek is azok lesznek. A szülőknek pedig nincs elég idejük foglalkozni a gyerekekkel, és persze sokszor a gyerekek ezt nem is igénylik. El van ő a telefonjával. Nem olvas, nem játszik, már filmet se néz, csak kattintgat, posztol és csetel. Ez pedig végtelenül elszomorító. Bőven elég az, hogy a rohanó világban a felnőtteknek kevés szabadidejük van, így belőlük kiveszik a fantázia, nem kéne már gyerekként ezt elérni. Így is elég robot ez a világ.

Ez azonban nem egyéni, hanem társadalmi probléma, de talán minden család tudja orvosolni. Hiszen sok múlik a nevelésen. És mindenki arra szakít időt, amire szeretne, minden más csupán hazugság és önámítás.

Hasonló bejegyzések

Teszt

🕑 Olvasási idő: < 1 perc

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: jelenleg nap mint nap azon (is) dolgozunk, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikből igazi, vérbeli "Miszis" lehet. Akár Te is lehetsz a következő ilyen!

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.

A Miszi Online egy online művészettel, kultúrával, kifejezetten irodalommal foglalkozó magazin.

Központi e-mail cím: info@misziart.com

Az oldalon található irodalmi alkotások a Miszi Online szerzőinek saját szellemi termékei (ellenkező jelzés ellenében), azokat szerzői jog védi.

Támogatás

Rólunk

Impresszum

Elérhetőségek

Adatvédelmi nyilatkozat