🕑 Olvasási idő: 3 perc

Vajon tényleg érezni napjaink punk-rock nagyágyúinak új lemezén a "farkasok vadságát"? Valóban gyengül a srácokban az erő? Ugyanolyan erősek még a szövegeik?

Néhány nappal ezelőtt a környezetvédelmi megmozdulásairól is híres csapat – nevén nevezve, a Rise Against – új lemezzel jött ki három év után, mely a "Wolves" címet viseli. Őszintén bevallom, nem kavarog olyan marha sok gondolat a fejemben  Wolves-szal kapcsolatban. De megpróbálom leírni, hogy az a nem sok miért kavarog, meg azt is, hogy miért nem kavarog több.

 


Farkas vadság

Ami engem, mint relatíve régi követőt először meglepett, hogy a szokásos személyes hangvételű, valamint társadalmi problémákat feldolgozó, vagy épp környezetvédelmi témájú dalok mellett ismét megjelentek a politikát taglaló szerzemények. Több dal szövege és koncepciója is megváltozott a 2016-os amerikai elnökválasztások után, amikor ugyanis a republikánus Donald Trump került a Fehér Ház élére. Bele sem kell hallgatni az albumba, elég a címeket megnézni: a "How Many Walls", "Welcome to the Breakdown" nevek például magukért beszélnek (talán még a "Bullshit" is).

A Rise Against hozta a formáját – értem ezt kicsit negatívan, és részben pozitívan is. Kezdjük az előbbivel. Tény ami tény, jó végigmenni az Wolves-en, azonban aki hallgatott már Rise Against-et, vagy hasonló stílusú zenét, annak semmi újat nem fog mutatni. Vagány gitár riffek, betegül porgó dobok, jó kis tempó – tehát minden, ami a punk-rockhoz kell, de semmi annál több, csak ez a basic, alap hangzás. Mintha egy kezdő csapatnak úgy nagyjából a második albumát hallgatnám. Ami számomra a legnagyobb szívfájdalom, hogy még egy szem egyszálgitáros szám se kapott helyet az albumon – holott szerintem a legtöbb Rise Against követő libabőrös lesz, ha visszagondol a "Hero of War"-ra, vagy a "Swing Life Away"-re.
Összehasonlításképp belehallgattam a régi albumokba is egy keveset. Abszolút érződik, hogy többet trükköztek, több csavart raktak egy dal hangzásába, dallamába.

Ahogy észrevettem, sok rajongó hiányolja az énekes, Tim McIlrath hangjából a karcolást, esetenként üvöltést. Fejéhez vágták már, hogy gyengül a hangja, és nem képes azokra, mint régen – én ezt azért nem jelenteném ki ilyen formában. A Wolves-en is vannak keményebb vokál részek (igaz, kevesebb, mint a régebbieken), és ettől független még mindig elképesztő hangszíne van Timnek. Talán csak így jött ki a lépés karcosság/üvöltés kapcsán…


Világmegváltó punk-rockerek

Ha valaki meghallja a "punk" szót, jó eséllyel hamar asszociál a lázadásra, anarchiára, vagy teljesen helytelenül az agresszióra. Konzervatív értelemben véve az első kettő jelző talán még igaz is lehet, sőt, az első kifjezetten igaz is – főleg a Rise Against-re -, azonban a létező legdemokratikusabb értelemben. Olyanok ők, mint társadalomtudósok a rock zenében. Zenéltek már környezeti katasztrófáról, elmaradott városokról, környezetvédelemről, és sikerüket jól példázza, hogy néhány éve ők nyerték meg a PETA "legjobb állatvédő zenekar" díját (őszintén szólva, ötletem nincs, honnét tudnék megnevezni még egy állatvédő zenekart).

És itt el is értünk az előző alcímnél már említett másik részre: a pozitívumok. Azaz, ahol nem csak hozták az alapszínvonalat, de ismét tudtak nagyokat mutatni és képesek voltak megugrani saját lécüket: a témák, koncepciók, dalszövegek.

Az albumról először megjelent dal, a "The Vioelnce" gyakorlatilag egy elég (=túl) általános összefoglaló arról, hogy miről szoktak zenélni, egyik kedvenc sorom azonban mégis innen való:

Are we not good enough?
Are we not brave enough?
To become something greater
Than the violence in our nature?

Ahogy a bevezetőben meg lett említve, Donald Trump elnöksége végett a vártnál több politikai hangvétellel készült el az album. Ez talán legjobban és legegyértelműbben a "How Many Walls" című szerzeményben jelenik meg.

How many walls can you put up?
How many guns 'til you feel safe?
How many times can we watch this story over, and over, and over again?
How many years have we wasted counting the lies that we've been fed?

És ahogy a Rise Againstet ismerhetjük, erősen felszínre tör a környezetvédelmi tartalom is. Például itt, ebben a dalban (Parts per Million), ahol a globális felmelegedés nem látható, nem érezhető oldaláról énekel Tim McIlrath frontember.

There's something in the water
There must be something in the air
Just 'cause I can't put my finger on it
It doesn't mean that – that it's not there

 

Összegezve


 

A Rise Against hozta is a színvonalat – szövegben, témákban – meg nem is – zeneileg. Félre értés ne essék, szó sincs arról, hogy kifejezetten rossz lenne bármilyen zenei elem az albumon, csupán nem mutattak olyan nagy dolgokat, amiket régen mutattak. Ami valljuk be, elég nagy kár. Túl egyszerű, túl alap, túl basic lett. Talán erre gondolnak azok is, akik Tim hangjában keresik a hibát. Abban viszont egyet lehet érteni, hogy ütni egyáltalán nem üt a Wolves (ha még hallgathatónak bőven hallgatható is!). 

Pontszám:

5/10


Neked melyik a kedvenc számod a lemezről?

Hallgasd meg a teljes albumot itt!

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük