🕑 Olvasási idő: 3 perc

Nem állítom azt, hogy minden egyes koreai sorozatot láttam, de nagyon sokat megnéztem az elmúlt egy év során, amióta mondhatni „divattá” vált a k-pop, s ezzel együtt a „doramákhoz” készített magyar felirat. Erős túlzással állíthatjuk, hogy egy év alatt eljutottam arra a szintre, hogy megírhassam nektek ezt a cikket, melyben igyekszek összeszedni a legtöbb érvet, hogy

miért nézzétek, vagy esetleg miért kerüljétek el nagy ívben a koreai sorozatokat.

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy én csak saját tapasztalatból táplálkozom, és személyiségemből fakadóan nem nézek semmit, ami nagyon drámai vagy esetleg depi end a vége. Éppen ezért ezeket szem előtt tartva, a teljesség igénye nélkül ajánlom a koreai sorozatokat, mert:


Könnyedek

Nyilván ezt is sorozata válogatja, de a legtöbbről elmondható, hogy az agykapacitásunk elenyésző részét kell csak mozgósítanunk. Az események gyakran kiszámíthatóak, mégis fenntartják az érdeklődést, ezért nem válik unalmassá. Erre az egyik legjobb példa az I Remember You – Hello Monster! c. krimi sorozat, ami folyamatos csavarokat próbál tolni az arcunkba úgy, hogy igazából ha csak kicsit is odafigyeltünk, akkor már minden esemény kristály tisztán kirajzolódott bennünk. Nyilvánvalóan annak, aki szereti lekaparni az arcát a fordulatoktól, azoknak ez nem lesz pozitívum, számomra viszont ez nagy könnyebség.

Viccesek


Nagyon kevés olyan koreai dráma van, amiben ne hangoznának el vicces párbeszédek, vagy a karakterek ne keverednének vicces szituációba. A legtragikusabb drámába is (azok közül amiket én láttam, tehát ne egy ilyen Rómeó és Júlia -féle tragédiára gondoljunk)

belecsempészik a humort, ezért mondhatni próbálnak mindenki ízlésének eleget tenni.

Szerintem nagyon jól megoldják a dolgot, hisz olyasvalakit, mint én, ott tartani egy dráma előtt nem könnyű feladat. De teszem azt a Hyde Jekyll, Me-nek sikerült. Csak a kezdés volt könnyed, mégis végignéztem, hisz minden rész tartalmazott egy olyan kis morzsát, amiért nem éreztem azt, hogy ez nekem már túl depresszív. Azért a százas zsepi durván ajánlott.


Színészek

Akárki akármit mond, én rossz koreai színészt még nem láttam. Engem főleg a mimikájuk ragadott magával. Az arcjátékuk sokkal kifejezőbb, mint bármelyik amerikai vagy angol színészé, akit "ismerek". Ezen felül persze nem szabad elfelejteni, hogy eszméletlen, ahogy hangsúlyoznak. Bár felirat nélkül egy büdös szót nem értek abból, amit mondanak, már csak a hangleejtésükből tisztán kiérzem azt, hogy most dühösnek, szomorúnak vagy kétségbeesettnek akarnak tűnni. Pedig ezeket könnyű összekeverni.

Egy szó, mint száz, a koreai sorozatok baromi jók azoknak, akik tényleg egy könnyű kikapcsolódást akarnak, teszem azt egy kemény vizsgaidőszak után. Azonban van egy-két dolog, amihez az ember nehezen, vagy szinte egyáltalán nem tud hozzászokni. Ezeknek egyike:


A Nyelv

Szó ami szó, ezen nyilván a koreaiak sem tudnak változtatni, de a koreai, mint nyelv kívül esik a nagy többség komfortzónáján. Ezért nagyon nehezen áll rá a fülünk, és hacsak a sztori nem köt le bennünket teljesen, szerintem hajlamosak vagyunk az első rész közepén azt mondani, hogy oké, hagyjuk. Ha olyan ember vagy, aki abszolút nem mozdul ki a megszokásokból, akkor nem biztos, hogy elnyeri a tetszésedet egy koreai sorozat. Furának tűnhet, és míg például ha angolul nézünk sorozatot, simán kapunk róla egy alaptudást (mármint a nyelvről), addig a koreai nyelv számomra megtanulhatatlan a sorozatokon keresztül.


Karakterek

Ne keverjük össze a színészeket az általuk játszott karakterekkel! A koreai sorozatokban nagyon gyakoriak az idétlen, bugyuta szereplők, legrosszabb esetben az idióta főszereplő.

A koreaiak nagyon szélsőségesen kezelik a jellemet, és a jellemváltozást,

ezért gyakran megesik, hogy a sorozat kezdetén az egyik főszereplő nagyon buta, önző, egyenesen idegesítő. Legtöbb esetben a személyisége megváltozik a sorozat végére, azonban ahogy észrevettem, a mellékszereplőek rendkívül bosszantóak maradnak egész végig. Nem egy sorozatot hagytam félbe azért, mert egyszerűen lekapartam az arcom a szereplőktől.


Sablonos

Ha valaki nem szereti a kliséket, akkor bőven elég csak egy koreai sorozatot megnéznie. Ha egyet láttál, akkor láttad az összeset. Ez persze egy elég általános kifejezés, nyilván nem szabad az összes koreai sorozatot idevenni. De ha mondjuk ugyan abba a műfajba tartoznak, akkor nagyon sokszor lesz Deja vu érzésünk. Sokan ellene vannak ezeknek a közhelyeknek, őket a legnehezebb rávenni a koreai sorozatokra azután, hogy legalább kettőt már láttak.

 

 

One Reply to “Miért (ne) nézz koreai sorozatot?”

  1. Azt hiszem, hogy sikerült megragadni a lényeget. Szép összefoglalás lett! Azt is jól leírtad, hogy nekem miért nem tetszik maga a nyelv, noha van pár közeli ismerősöm, aki meg él-hal érte. De ez számomra egy újabb dolog, amiért nemcsak nem érdeklődöm, de már-már utálni tudom a koreával kapcsolatos dolgokat, függetlenül attól, hogy egy fél részt sem voltam még képes megnézni egyetlen sorozatból, "doramából" sem. (Ezt úgy értem, hogy zavar, amikor sok ismerősöm vagy barátom jó véleménnyel illet olyan dolgokat, amit én nem, emellett én meg tudom magyarázni, hogy mi nem tetszik benne, ha kell, ők viszont nem tudják kifejteni, miért kedves számukra a téma. Ezt magamban pedig úgy könyvelem el, hogy nekem van igazam a témát illetően, hiába van sok ember, akik kedvelik az adott dolgot.) Így nem szeretném megsérteni azokat, akik nézik és szeretik, de az én (szerénynek alig mondható) véleményem alapján ez egy igen elcseszett próbálkozás egy saját műfaj megteremtésére, amivel másokat, pl. a japánokat próbálták másolni, akik el is értek valamit az animékkel, vagy épp a törököket a szappanoperáikban (amiket egyébként szintén utálok, de példának jó).

    Ehhez annyit fűznék még, hogy a Wikipédia alapján (és 3 perc időm ráfordításával – így ha hiányos, vagy butaság, amit írok, akkor elnézést, emiatt lehet) 1990 óta terjed a mai formájában ismert dorama, szóval ahogy írtam, hogy műfajteremtés másolás, nem valószínű, hiszen az anime csak nemrég lett divat, régen nem foglalkoztak vele különösképp japántól eltekintve. Viszont a doramára keresve szintén japán az első találat, aminek van koreai változata is. (Vagy csak a cikk írója szintén inkább japánkedvelő és/vagy koreaellenes, mint én.)

    Lezárásként annyit, hogy nem a sorozataikkal van a bajom, és őszintén nem is a koreai nyelvvel, kultúrával (amiről meg semmit nem tudok amúgy), hanem az ész nélküli imádóival, akik nem tudják azt sem megmagyarázni, hogy miért szeretik, de szeretik. Viszont ez a mentalitás kihat rám úgy, hogy könyvet itéljek a borító alapján, mert amilyen a követő, olyan a vezér.

    Remélem, más, hozzám hasonló emberek többre jutnak vele (akik még nem láttak koreai alkotást).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük