Utazók naplója #1, azaz lisszaboni körutazás

🕑 Olvasási idő:  4 perc  

Ha őszinte akarok lenni, akkor az utazásom előtt azt hittem, hogy csupa jó és szép dolgot fogok majd mesélni nektek, de aztán szembesültem a valósággal, hogy ez sem olyan, mint a fejünkben: semmi sem megy zökkenőmentesen, és nem a képzeletünkre kell hagyatkozni, mert az sokkal szebb tud lenni.

Az elmúlt pár napot Portugália fővárosában, Lisszabonban töltöttem. Indulás előtt teljesen lázban voltam, hogy "Úristen, vajon milyen lesz? Biztos olyan csodálatos, mint Barcelona, vagy még szebb. Óceán. Uram atyám, lehet látok cápát, vagy delfint, vagy nem is tudom. Úristen. Tuti gyönyörű!"
Mivel még nagyon a beszámoló elején vagyunk, jobb lenne, ha nem a közepétől kezdeném.

Utazás:

A ferihegyi Liszt Ferenc repülőtérről indult a gépünk, és a WizzAir légitársasággal utaztunk. Nekem ez volt a második repülésem, és annyira nem is vagyok tájékozott ezügyben. Ez mondjuk a saját hülyeségem, hiszen semeddig sem tartana utána járni a dolgoknak, csak én el voltam kényelmesedve, mert nem én szerveztem az utat és ezt rábíztam másokra. Lett is belőle galiba!

Ne felejtsétek el csekkolni, hogy kisméretű kézipoggyászt választottatok-e vagy mást, ugyanis itt 2 centin is megy a cívódás, és a csekkírás, ha nem elnéző becsekkolásnál az ott dolgozó hölgy, vagy úr. De a spontán megoldások sokszor segíthetnek, és egy vászontáska, amibe pikk-pakk át tudod pakolni a ruháidat, ha úgy van, és a bőröndöt meg lepasszolod valakinek, csakhogy ne kelljen ráfizetned az amúgy sem legolcsóbb utadra.

A repülőút zökkenőmentesen telt szerencsére, csak a fenekemben lévő csontokat ültem el a négy órás út alatt, és ilyenkor új értelmet nyer a fapados kifejezés.

Leszállást követően egy hullámzó sorba kellett beállnunk a reptér előtt, ahol egy bisztiboy irányította a taxikat. Ez a megoldás nekem kifejezetten tetszett, mert gyorsan is haladt, illetve nem kellett élet-halál harcot vívni egy-egy fuvarért. Az már mellékes, hogy maga a portugál közlekedés kicsit közveszélyes. Tövig nyomják a gázt, szinte mindegy melyik oldalról előzől. Szinte koccanástól, koccanásig állnak be a sorba, vagy éppen parkolásnál. Nem zavartatják magukat olyanon, hogy gyorshajtás, vagy hogy zebra van. Viszont meglepően nagyon-nagyon olcsó! Egy közel fél órás út majdnem 3000 forintba került, és Debrecenben egy alig tíz perces út kerül majdnem kétezerbe. (Ezt most csak viszonyításképpen írtam.)

Magát a várost a legcélszerűbb gyalog bejárni, hiszen a legtöbb utca vonzza az utazót, és bárhonnan bárhová eljuthat. Van villamos, busz, meg rengeteg Tuktuk, de az áruk is borsos, plusz a villamost én nem ajánlom!
Van egy 28-as nevezetű nosztalgia villamos, amellyel bejárható az összes nevezetesség Lisszabonban. Általában kígyózó sorok várnak a turistákra, és minimum másfél óra várakozás, hogy sorra kerüljön egy körülbelül fél órás út miatt. Mi is kipróbáltuk, mert az útikönyv és rengeteg netes portál írta, hogy ezt nem szabad kihagyni, ez Lisszabonhoz tartozik és mennyire menő. Nos, nem. Megvan a villamos feelingje, viszont semmit sem látni normálisan, plusz a végállomáson leszállítanak, és hogyha vissza akarsz jutni, akkor ki kell állnod megint a sort, és újra kifizetni a jegyet a villamosra. ( Erről természetesen nem szólnak a hírek.)

Az óceánt vonattal tudod megközelíteni a leggyorsabban. Klimatizált vonaton vannak, amelyek húsz percenként járnak. A vonatokat és a metrókat úgy tudod használni, ha két különféle kártyát váltasz (de biztos van kombinált is, bár arra nem jöttünk rá, hogyan lehetne). Viszont arra figyelnetek kell, hogy egy kártyát csak egy ember tud használni, így ha például négyen mentetek, mint mi, és a négyőtök utazására szánt összeget töltitek fel a kártyára, akkor hát megszívtátok, mert csak egy ember tudja elhasználni, és újra ki kell állnotok egy egy órás sort, hogy megvegyetek három kártyát, és rátöltsétek az utazáshoz szükséges pénzt. Mi ezzel megszívtuk. A legviccesebb az egészben, hogy állnak kint ott dolgozó emberek, akiknek az lenne a dolguk, hogy felvilágosítsanak, de ez nem történik meg és mindenki a sötétben tapogatózik.

A lisszaboni repülőtér katasztrófa. SZÖR-NYŰ!

A város:

Vegyes érzelmeim vannak a várost illetően, és a negatív tapasztalatokkal kezdeném:

  •  Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon koszos: Senki sem hajolna le a kuka mellett, hogy felvegye a palackot és beledobná, sőt menet közben, ha van szemetes, ha nem bármikor elhajíthatod a szemetedet. A kukásautó is csak a szemét felét szedi össze, a többit otthagyja. Az emberek izomból köpködnek nem törődve azzal, hogy ami elhagyja a szájukat az konkrétan a mögötte haladó bokáján fog landolni.
  •  Sok az elhagyatott, lepusztult, romos épület, amelyekkel nem foglalkoznak. Nincs kint olyan tábla sem, hogy "Vigyázz, omlásveszély!" vagy valami.
  •  Sok az építkezés, de nem látod azt, hogy folyna is. Sok helyen a csatornázást "csinálták", és eléggé förtelmes szagok terjengtek. Ez akkor a legcikibb, amikor közvetlenül előtte legalább öt étterem áll üresen.
  •  Rengeteg bevándorló van, akiknek a szemük sem áll jól. Félreértés ne essék! Nem vagyok én rasszista, csak amikor ér az út során pár kellemetlen attrocitás, azért le tudod vonni a következtetéseket. Éppen ezért figyeljetek a cuccaitokra, és ha hátizsákod van, és valaki nagyon a seggedbe mászik, akkor nyugodtan rúgj hátra az acélbetétessel. 😀 Na, jó. Ez azért erős volt.
  •  Nem ismerik a Latte Macchiatot. Sehol. Plusz normális kávét sem tudtunk inni.
  •  Az utazásnál nincsenek felkészülve a turistákra, de ezt fentebb már leírtam.

A pozitív tapasztalatok:

  •  A part egyszerűen gyönyörű!!! Nem tudom szavakkal leírni, mennyire tetszett. Első alkalommal, amikor próbáltam pancsolni, nem jött össze, ugyanis a víz 12 fok körül volt, és a hideg konkrétan lefagyasztotta a bokámat, és teljesen belenyillalt a fájdalom. Rá két napra már kellően felmelegedett, hogy pár hosszt tudjunk benne úszni. Hihetetlen élmény volt, mondjuk kicsit berezeltem, amikor pár medúza közelített meg.
  •  A folyó mentén kubai hangulat uralkodik. Bazár-bazár hátán, utcazene és miegymás.
  •  Ennyire finom paradicsomlevest soha sem ettem!
  •  Nagyon szuperek a reggeliző helyek. Az ételek laktatóak, finomak.
  •  A közkedvelt turista célpontok nagyon jól karban vannak tartva és csodálatosak. Ami hiányosság, hogy nincs sehol kiírva, hogy amúgy hol is tartózkodsz és mit lehet róla tudni.
  •  Az egyik fagyizóban házi készítésű fagyit ehettek. Minden nap visszajártunk!
  •  Nem vesztegetnek meg, ha pisilned kell. Fizetés nélkül könnyíthetsz magadon nagyon sok nyilvános wc-nél, amelyek meglepően tiszták.
  •  Mennyire epic már, hogy nem a galambtól kell félni, hogy esetleg rádpottyant, hanem a pávától.

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy elmentem, mert jól éreztem magam, de tény, hogy a türelmet ki kell húznia az embernek a zsebéből, ha valahová fel/el akar jutni. Plusz, ahogy Szent Ágoston fogalmazott: 

"A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el."

Hasonló bejegyzések

Teszt

🕑 Olvasási idő:  < 1 perc  

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: jelenleg nap mint nap azon (is) dolgozunk, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikből igazi, vérbeli "Miszis" lehet. Akár Te is lehetsz a következő ilyen!

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.

A Miszi Online egy online művészettel, kultúrával, kifejezetten irodalommal foglalkozó magazin.

Központi e-mail cím: info@misziart.com

Az oldalon található irodalmi alkotások a Miszi Online szerzőinek saját szellemi termékei (ellenkező jelzés ellenében), azokat szerzői jog védi.

Támogatás

Rólunk

Impresszum

Elérhetőségek

Adatvédelmi nyilatkozat