🕑 Olvasási idő: 2 perc

A kérdés nyilvánvalóan költői csupán, hisz nem volt alkalmam minden korosztályt végigkérdezni, olvas-e Fable-könyveket, és nem is áll szándékomban meghatározni, hogy vajon kik is olvassák gyakrabban. Saját tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy ezeket a könyveket többnyire a 25 felettiek olvassák, és egyre kevesebbszer lapozzák a tinédzserek és a fiatal felnőttek. Amikor én találkoztam Vavyan Fable nevével, alig voltam 16 éves, és in medias res a Halkirálynő sorozatának sokadik kötetét vettem kézbe. Azóta is falom az összes könyvét, ami nem fantasy (Levi kollégától ezúton is bocsánatot kérek). Összegezzük tehát, hogy miért lehetnek tetszetős könyvek a fiatalok, és mindenki más számára a Fable-könyvek:

1, Mert viccesek

Amikor fiatalon a kezembe került Fable, bevallom „férfiasan”, hogy nem feltétlenül értettem meg mindent, amit olvastam, nagyon sok leírás volt benne, amit szimplán csak átlapoztam (elbújtam és elszégyelltem magam), de egy dolog nagyon megfogott: a karakterek szarkasztikus humora. Szarkasztikus ember lévén, minden ilyen vicces beszólás gyógyírként simogatta antiszociális, kamaszodó lelkemet, és én voltam a legmenőbb a beszólásaimmal abban a kicsinyke társaságban, amiben akkoriban mozogtam.

2, Erkölcsi normák

Mivel már 24 éves fejjel is végigolvastam vagy kétszer Fable Halkirálynő vagy akár Vis Major sorozatának összes eddig megjelent kötetét, és bár sok dologhoz elég szarkasztikusan és ironikusan áll hozzá, az biztos, hogy ezekkel a zsaru-regényekkel elég erősen foglal állást az erkölcsi normák mellett. Olyan szélsőséges példák mellett, mint hogy kinyírni valakit nem kóser, vagy hogy drogokat árulni sem épp menő, megtanítja nekünk, hogy valakiből, akivel amúgy a kinézete miatt szóba se állnánk, milyen jó barát lehet, vagy hogy nem lehet valakit a múltja alapján megítélni.

3, Kettős

A kedves írónő gyönyörűen játszik a szélsőségekkel egy karakteren belül, mindezt úgy, hogy nem esel ki a hangulatból, nem ugraszt ki. Gondolok itt arra, hogy a párbeszédek alapján az ember arra gondolna, hogy mondjuk egy tűzharc esetén teljesen lazán veszik a dolgot, hogy bármelyik pillanatban feldobhatnák a surranót, az igazságot azonban az utána következő leírás adja meg. Rettegnek, izzadnak mint örömlány a templomban, és „lábon hordják ki az eszméletvesztésüket”. Imádom ezt a két szélsőséget egy karakteren belül!

4, Reális romantika

Mostanában a hideg futkosott a hátamon azoktól a regényektől, amelynek a lapjairól nem győztem törölgetni a nyálat. Felüdülés olyan könyvet olvasni, ahol igenis átjönnek az érzések: a feltétel nélküli szeretet, az ezzel járó félelem és bosszúság; DE  nem erről szól a regény, hanem annak csak egy részét alkotja. A Fable regényeknek képes vagyok elhinni, hogy létezik olyan, hogy igaz szerelem és Happy End, mert nem úgy tálalja elém, mint az egyetlen érzést, amibe az ember belehal, meg hogy egyáltalán ez az egyetlen, ami értelmet ad az életnek.  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük