🕑 Olvasási idő: 2 perc

Kincsem, a magyar csodaló (csodakanca, hogy pontosabb legyek) az 1800-as évek végén 54 versenyen vett részt, és megnyerte mind az 54-et. Soha nem talált legyőzőre, vérvonala ugyancsak tarolt a versenypályán.  Kincsem karrierjének kezdetéről szól a 2017-es Kincsem című magyar film, mely Herendi Gábor rendezésében startolt a mozikban március 15-én.

 

A Kincsem volt az első magyar film, ami moziba csalogatott. Tény és való, hogy a film csodaszép volt, Nagy Ervin (Blaskovich Ernő) és Petrik Andrea (Klara von Oettingen) pedig zseniálisat alakítottak. Erin kiválóan hozza a megkeseredett, állandó második, bosszúszomjas Blaskovich grófot, aki éli züllött életét, míg Petrik Andrea a gyönyörű kosztümökben sikerrel vetíti elénk a nemesi kisasszonyt, apuci szeme fényét.  A film végig képes volt fenntartani a figyelmemet, ami már csak azért is nagy szó, mert hajlamos vagyok a csapongásra, gyakorlatilag képtelen vagyok egy óránál tovább ugyanarra a dologra koncentrálni. Ezúttal azonban képtelen voltam levenni a szemem a mozivászonról, egyrészt a látványvilág miatt. Bár több alkalommal kizökkentett az erős számítógépes megoldás, a lovaglójelenetek többsége lenyűgöző volt, nem beszélve a tájról, és a gyönyörű ruhákról. A kosztümök egyáltalán nem tekinthetőek korhűnek, ami nem okozhatott meglepetést azoknak, akik megnézték a Kincsem werkfilmjét, amiben a rendező kijelenti, hogy "vittek egy kis frissességet a filmbe".

A filmmel mindössze egyetlen aprócska problémám van. Nem Kincsemről szól. Ez persze nem lenne probléma, ha nem ő lenne a címszereplő. Értem én, hogy kellett a cselekményszál, meg hát a romantika is kötelező egy kosztümös filmben, de ezt a drámát nagyon túltolták. Nem óhajtom lelőni a poént, így minden spoiler nélkül csak annyit mondok, hogy bár imádom Nagy Ervint és az alakítását, nem bántam volna, ha "Kincsemet" többször látom a mozivásznon mint őt. 

Összességében abszolút elégedett vagyok a filmmel, én csak ajánlani tudom, hogy aki teheti, menjen el a moziba, és tekintse meg. Nem a megszokott történelmi kosztümös film, millió meg egy nyilvánvalóan modern utalás van benne, ami mégsem zavaró, mert nem ígértek nekünk korhű történetet. A cselekményt majdnem hitelesen hozza, a végét leszámítva, amiről azonban hallgatok mind a sír.

Egyetlen szóval: Like-olom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük