🕑 Olvasási idő: 2 perc

Nem rég volt szerencsém résztvenni egy előadásban, amelyen nem másról, mint a drogokról, az általuk kifejtett hatásokról, a leszokás folyamatáról beszélt nekünk a meghívott személy.  Tudjátok az ilyen előadásokra némi előítélettel ül be a diákság. Biztos unalmas lesz… biztos újabb előadás arról, hogy ne drogozzunk, mert a drog rossz. (tudjátok, az a tipikus, mikor béna ábrákat vetítenek ki és közben magyaráznak monoton, altató hangon.) Mi is fogtuk magunkat, leültünk és vártuk azt, hogy elkezdődjön a másfél órán át tartó szunyálás. Nos, részemről cseppet sem ez történt.

Bejött egy ember, akiről cseppett sem gondolná először senki, hogy na majd ő tart előadást, és mégis.  Nem egy szokványos drogokról szóló monológot hallgattunk végig, olyanoktól akiknek igazából fogalmuk sincs milyen is ez az egész, mert csak megtanulták. Nem! Itt testközelből megtapasztalt tudást, tapasztalatot kaptunk a témáról. Ettől pedig az izgalmassá, hitelessé, és elgondolkodtatóvá vált.

Elmesélte nekünk egész gyerekkorától kezdve, hogy mi miatt vált függővé, magát a folyamatot. A szakaszokat. Hogy hogyan vált egyszeri alkalomból ritkán használtá, majd rendszeressé, végül pedig mindennapossá. Hogy hogyan változtatta meg az életét. Hogyan befolyásolta a tetteit stb. Ezekről egy olyan embertől hallani, aki tapasztalta nagyon más.

Megkérdeztük tőle azt is, hogy megbánt- e valamit, hogy visszacsinálna-e bármit is. Erre azt felelte, hogy voltak dolgok, amiket megbánt, de semmit sem csinálna vissza, és ez nekem nagyon szimpatikus elgondolás. A múlt a múlt. Úgy éreztem, hogy senkit nem akar lebeszélni/eltíltani semmitől, sokkal inkább csak próbálja nekünk átadni, amit megtanult a saját hibájából az évek alatt, hogy mi ne kövessük el.

A beszédmódja is közeli volt hozzánk, hisz ha úgy érezte káromkodott, köznyelven fogalmazott  és közben mégis látszott rajta, hogy tudja miről beszél. Nagyon élvezetes volt az előadás. Nem úgy, mint általában az ilyenek. (Ha valakit esetleg érdekel a téma akkor a Drognapló című könyvet ajánlom, egyébként annak az írójával beszélgethettünk.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük