🕑 Olvasási idő: 3 perc

Az idei évben (sajnos) csak egy napra sikerült ellátogatnom a Debrecen szívében megrendezett Campus fesztiválra. Hosszas őrlődés, számolgatás és a társaság összerántása miatt már jóval lecsúsztunk a kedvezményes hetijegyek megvételéről, így június végén azért beruháztunk egy napijegyre egy barátnőmmel, hogy akkor mégis legyen már valami pezsgés a nyárban.

A fesztiválon – akár az összes hazai fesztiválon – olyan nevek vonultak fel, mint Halott Pénz, Wellhello, Quimby, Paddy and the Rats, Péterfy Bori és a Love Band, Bohemian Betyars, Leander, Alvin és a mókusok, Road, Irie Maffia, Punnany Massif és még sorolhatnám jó sokáig. Az underground, alter, indie, könnyűzene, metál és rockzenekarok sava-borsa jelen volt. Ha már olvastatok tőlem koncertről beszámolót, akkor tudjátok, hogy én zenei téren szinte mindenevő vagyok, de azért mégis a szívem az indie, alter felé húz.

Koncertek


Én személy szerint nem kedvelem a Halott Pénz zenekart (jöhetnek a kövek), de ez volt az egyik, amire a barátnőm kíváncsi volt, a másik pedig (másik kettő) a Bagossy Brothers Company, illetve Szabó Balázs Bandája lett volna, de mivel Balázsék szombaton birtokolták a nagyszínpadot így keserves szívfájdalommal, csak az előző kettő teljesült.

A Bagossy Brothers Company tagjaival együtt úsztunk a Nap felé délután ötkor, amikor pont a legizzasztóbb hőség telepedett a nagyszínpad elé, de teljesen megérte! Annyira imádom az olyan koncerteket, az olyan előadókat, akiknek látszik az arcán, az előadásmódján, hogy tényleg a szívüket tárják elénk. Közvetlenek voltak, tartották a kapcsolatot a közönséggel. Ami a legviccesebb számomra, hogy a koncert után, miközben mi a standok között mászkáltunk egyszer csak szembejöttek velünk a fiúk, és mint egy bezsongott légy a Chemotoxtól úgy mentem oda, hogy elrabolhatunk titeket egy kép erejéig? Ebből az lett, hogy csináltunk vagy 20 képet, és beszélgettünk. Nagyon pozitív volt számomra, hogy nem egyből istenítették magukat a srácok, hanem megkérdezték, hogy tetszett-e, jó volt, jól éreztük-e magunkat. Elég ritka az ilyen. Egy élmény volt.

Míg a Halott Pénzre vártunk, addig Majkáék voltak a középpontban, de számomra az jött le, hogy a lényeg a show volt. Persze a Belehalok, és még vagy két-három saját számot hallottam tőlük a koncerten, a többit vagy Kollanyi Zsuzsi vitte el, vagy éppen pár Bruno Mars szám, amit mindenki önfeledten dúdolgat. Míg őket csalódásnak éltem meg, Járai Márk és Marsalkó Dávid produkcióját elég nagy pozitívumként. Jó, mondjuk végig az járt a fejemben, hogy bezárt a Roxfort és Harrynek meg Ronnak be kellett állnia a munkaerőpiacra. Természetesen nekik is vannak olyan számaik, amelyek a füleden mennek be, majd a könyöködön ki, ezért ezeket én is ismertem. Például: Feneked a gyengém, Darabokra törted a szívem, Van valami a levegőben, Hello lányok, Erre még meghívlak, Otthon. Nos, körülbelül ennyit is ismertem. Nem lopták be magukat úgy a szívembe, hogyha meglátnám, hogy koncerteznek valahol a közelben akkor hanyatt-homlok rohannék jegyet venni, de ha megkérne egy barátnőm, hogy kísérjem el, most már szívesen megteszem. Jó! Egy dal viszont nagyon tetszett:
 


Na és ezután?


A koncerteken kívül nagyon sok lehetőség adódott, ha éppen ki akartál lépni a komfortzónádból, játszani szerettél volna, kikapcsolni. A fesztivál egyik nagy slágere volt a Campus Eye, ami már több fesztiválról ismerős lehet. Sajnos nem volt alkalmunk kipróbálni, mert lehet sóherül hangzik, de nem volt felesleges 2000 forintunk, hogy három körért felüljünk. Éljen a diplomás munkanélküli élet!

Az egyik standnál érintőképernyős gépeken lehetett játszani, ahol döntő volt az emberek reakcióideje, amely kellően illuminált állapotban nem biztos, hogy a legszerencsésebb. Ha valaki jó pontszámot ért el, gazdája lehetett egy-egy szelfi botnak, vagy akár telefonra csíptethető halszálka lencsének.
Jópofa ötletnek tartottam a Szólj be a papnak! mozgalmat, aminek a Facebook oldalát itt megtalálhatjátok, és talán jobban leírja, mint én, hogy miről is szólt.
Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy rengeteg kiskorú vett részt a fesztiválon, amely nem feltétlen vezethet jóra, ha nem vagyunk elég körültekintőek.

Mindent összevetve, amiért elmentem, azért teljesen megérte.  Koncertekre és fesztiválokra járni baráti társasággal együtt még mindig szipi-szuper, de az még jobb, ha emlékszel is arra a pár napra! ?  
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük