🕑 Olvasási idő: 2 perc

Most felvázolok nektek egy abszurd világot: Késsel rohangáló gyerekek. Csontváz maszkos furcsa alak. Adásszünet. Adás. Szünet. Adás. Törött ujj. Bosszú. Mumus. Félelem. Késsel rohangáló gyerekek…

Túl random? Igen, kissé hasonló érzés kavarog az emberben a Channel Zero nézése közben. Voltaképpen ez egy sorozat egyébként, és most az első évadjáról szeretnék beszélni. A fenti szavak sokasága is annak lényegéből származik tulajdonképpen.

Egyébként hazudtam. Nem túlzottan kiszámíthatatlan maga a történet, aminek amúgy a rövid lényege, hogy van egy pszichológus csávó, akit álmok kísértenek, ezért hazamegy. Amint visszaér a szülővárosába, újra elkezdődnek a rejtélyes gyermekeltűnések, amik gyerekkorában történtek. Ekkor aztán jön egy s más, és innen nem mondom tovább a szálat, mert túl sok lenne a spoiler. Nem adtam el túlságosan még, mi? Na várj.

Miről szól?

Maga a Channel Zero egy 2016-ban a SyFy álltal indított sorozat, amelyben a történetek creepypastákra épülnek. Az első évad a Candle Cove meséjét dolgozza fel.

A főszereplő a bizarr sorozat jelenlétét összefüggésbe hozza a gyerekkorában történő gyerek-gyilkosságokkal, és ahogy egyre jobban halad tovább a cselekmény, egyre mélyebben behatolunk egy nagyon furcsa világba.

Bár azt mondtam, hogy a történet nem túlzottan kiszámíthatatlan, attól még el kell ismerni, hogy fenn tudja tartani az érdeklődést. Kellőképpen fordulatos, valahogy képes annyira távol tartani a szálakat egymástól, hogy tudjon némi meglepetést okozni. Viszont nem emiatt érdekes, hanem a feszültséggel, rettegéssel teli hangulat miatt, amit nagyon szépen fenn tud tartani.​

Miért érdemes nézni?

Nem ijesztő, egyáltalán nem mondanám annak, egy-két jelenetet leszámítva nem fogsz hirtelen a szívedhez kapni,

viszont képes megteremteni olyan feszültséggel teli pillanatokat, olyan felszín alatt lappangó rettegést, amely megfelelő izgalmi állapotba tudja hozni az ember szervezetét és képes fenntartani a figyelmét.

A szálak nagyon szépen fonódnak benne, elegánsan bontakozik ki a történet, kellemesen követhető és nézhető. Maguk a jelenetek néha dobálóznak random bejátszásokkal, amelyeknek a célja talán az lehet, hogy meglepjék a nézőt, vagy éppen összezavarják, esetleg talán inkább mélyebben átadják a történetet, de nem hiszem, hogy túl sok értelme lenni bármi jelentőséget tulajdonítani ezeknek (vagy ki tudja), és végső soron kellemesen elférnek, nem zavarnak bele túlzottan a történetbe.

Összességében mindenképpen ajánlom ezt a sorozatot azoknak, akik egy finom thrillerre vágynak, és érdeklődnek a creepypasták iránt. Kellő kikapcsolódást (meg parát…) képes nyújtani!

Érdekességképpen pedig itt egy rész az említett meséből, csak hogy teljes legyen az élmény (kattints a képre):

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük