🕑 Olvasási idő: 3 perc

Ötágú plafon-lámpa, hogy a szoba olyan területét is megvilágítsa, ahol csak átjáróban tartózkodik. Egy az ágyra, egy a tévére, egy a fotelra, egy az ajtóhoz, egy az ablak felé. Szépen lassan az öt égőből már csak négy ég, ahova nem megy, ott nem érzékeli az árnyékok változását az égő és folyamatosan erőlködve világít, hogy megtalálja őket. Mindegyik égő megtanulja, minek hol van a helye és hogyan kell világítania a tárgyakat, hogy hangulatos árnyékot vessenek egymásra, és a falra. Mindig világít, ha kintről nem süt be a nap.

Sarokban állolámpa, hogyha romantikus pillanatra van szüksége, le tudja kapcsolni a plafonon levő napot és csak félig látszódjon minden a félhomályban. Kelti az érzést, hogy világos van, kélti az érzést, hogy sötét van. Eltűnnek a szégyellős gondolatok, előjönnek az erotikusak, az energiát elvonja, de ha szükséges, meg is tartja azt.

Íróasztalon lámpa, hogyha valamire nagyon kell koncentrálni, az égjen. Nincs felesleges árnyék, nincs felesleges behatás, csak az asztalon elterűlő papírok hagynak apró nyomot a fa felületen, a tollak és a bögre, amiben a nyugtató tea adja az utolsó reményt minden egyes korty után. Olvasáshoz is tökéletes, a betűk kitisztulnak, minden sokkal jobban értelmezhető, mint a teljes fényű lámpánál. A tárgyak eltűnnek, csak az az egy pont van, csak az létezik, amit megvilágít.

Ágy feletti falilámpa, hogyha még az utolsó pillanatban is tanulni, vagy olvasni akar az ember, meg legyen a lehetősége rá. Elalvás előtt csak az ágyat kell megvilágítani, ha éjszakára égve marad nem nagy veszteség. Reggel olyan érzést kelt, mintha a nap ébresztene. Jegyzeteket olvasni, ahogy a fény miatt ránk terül az árnyék, ahogy adja a tudást a lapok száma, nem csak az, hogy olvassuk őket.

Sötétítő függöny, hogy eltakarjuk magunkat a nagyvilág elől. Minden mozdulat a világ árnyéka mögé rejtve hever egy szobában, csukott ajtónál csak magunk vagyunk. Senki sem lát, senki sem érzékel. Mi sem érzékelünk a külvilágból semmit sem. A táncolva takarítás tökéletes menedéke ez a módszer, mindazon kívül, hogy bármekkora kuplerájt hagyhatunk magunk mögött, ahogy haladunk. Feldönteni a szekrényeket, lerombolni mindent, amiről azt hittük eddig, hogy stabilan áll.

Elszívó feletti lámpa, hogy akkor is lássuk, mit főzünk, amikor teljesen sötét van. Szívja a levegőt magába, eltűntetve az égett szagokat, a túlzott fűszerezést, és mindazt, amit nem szeretnénk, hogy mások érezzenek. Pontosan ebbe a kategóriába tartozik a mosogató feletti lámpa. Nem szükséges hogy a konyha bármely más területén lássuk a dolgokat, elég az, hogyha a mosogatni való tányérokat, bögréket figyelemmel kísérjük a teljes mocsok pillanatától a polcra való visszarakásig.

Éjjeli világítás, hogy legyen mivel pótolni a napfényt, ami hogyha van, idegesít minket, azonban az esti fény pedig vonzza a bogarakat és rovarokat. A szúnyogok hamarabb megtalálnak minket egy meleg nyári éjszakán, télen pedig csak a hangulatvilágítás szerepét töltik be, hogyha kinézünk az ablakon, ne a sötét, ijesztő árnyékfoszlányokat lássuk, hanem a járda körvonalát is, a fák lombjait. A kerti állatok szaladgálását, majd megfáradt pihenésüket, az autót ahogy békésen áll az udvar közepén és alszik.

Karácsonyi lámpák, hogy legyen mire fogni a magas villanyszámlát. Hogy legyen mire fogni az ünnepi hangulat hiányát, kevés a világítás. Ünnepekkor háttérbe kerül az összes többi apró lámpa, sötétedés után csak a meghitt karácsonyfa fények, az angyal alakú díszek és a mesterséges adventi koszorúk kerülnek előtérbe. Ágy köré fűzött égősorral olvasunk, házi feladatot az apró álló karácsonyfák mellett írunk, ha pedig romantikus fényre vágyunk, gyertyát gyújtunk.

Számítógép fénye, hogy a sötétben is lássák az emberek unott arcunkkat, ahogy írunk, vagy videókat nézünk, vagy éppenséggel beszélgetünk valakivel. Ahogy komoran gondolatainkba mélyedve merengünk a világ dolgain, miközben ujjaink hevesen járnak billentyűről billentyűre, ahogy ki kell törölnünk minden második karaktert, mert a képernyőt nem látjuk úgy, hogyha lehajtjuk, viszont a billentyűzetet nem látjuk úgy, hogy a képernyőre koncentrálunk. A komor arc mellett csak az elgépelés mámora marad meg. Előtérbe kerül az emlékezet, hogy melyik billentyű mellett melyik helyezkedik, hogy az ű betű még távolabb van a többi billentyűtől, mint gondolnánk, és az á és az ű felcserélése lesz a leggyakoribb hibánk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük