Kiss Adrienn: Kor

🕑 Olvasási idő: 3 perc

Illatos tavaszi reggelre és szomszéd kutyájának ugatására ébredtem, a fürdő felé vettem az irányt, túl akartam esni a szokásos reggeli rutinon. Megszokott mozdulatokkal nyomtam a tubusból egy vékony csík fogkrémet a fogkefémre, aztán ugyanennyire megszokott mozdulatokkal kezdtem neki a fogaim tisztításának. Fogmosás közben a tükörből álmosan rám pillantó tükörképemet néztem, kócos haj, táskás szemek és frissen előbújó pattanás. Talán lassan elkezdhetnék ránctalanító krémet is használni, legalább ennyiben hadd legyek hiú, bár úgyis felesleges, egyszer ruhák helyett majd ráncok fogják díszíteni a testemet, addigra már nem lesz probléma, ha kócos a hajam és letörik a körmöm, vagy sebes a lábam. Majd akkora lelkesedéssel fogok a kezemre májfoltokat gyűjteni, mint egykor a hipermarketek gyűjtőfüzetébe a pontokat egy új serpenyő reményében, amit úgyse én fogok megnyerni. Versenyezni fogok az összes időssel, kinek hullik lassabban a haja, vagy a foga. Ki csinálja meg kevesebb idő alatt az ebédet, és ki tud a leggyorsabban a kapuhoz csoszogni, hogy ajtót nyisson. Bosszankodva fogom várni az őszt, és majd megpróbálom valamelyik fiatal szomszédot egy tálca sütivel rávenni arra, hogy az én házam elől is söpörje el a lehullott leveleket, amiktől nem látszik a kóbor kutyák járdán hagyott piszka. Néha direkt azzal a busszal fogok utazni, amivel reggel a diákok és majd panaszkodok, ha nem tudok leülni, vagy valaki a lábamra lép, esetleg befurakszik elém. Remélem lesz annyi időm, hogy éjt nappallá téve az ablakból figyeljem az utca életét és rendjét, óvodások rajzóráját a forró betonon, kisiskolások bicikli versenyét, buliba kiszökő és titkon cigiző tiniket, meg az összes többi öreget, akik szintén térfigyelő kamerának hiszik magukat.
Várom már, hogy koktélruha helyett otthonkáért kutassam  fel az üzletsorokat, papucsra váltsam le a magassarkúmat, a napszemüveget pedig valami ronda szemüvegre, aztán szép lassan majd a hajamat is lecserélem egy parókára. Élvezni fogom a munka nélküli perceket, hogy végre nyugodtan nézhetek sorozatokat és nem csak az ebédszünetben tudok könyvet olvasni, végre hallgathatom hangosan a rádiót és rejtvényeket fejthetek. És milyen jó lesz klubbok helyett gyógyszertárakban, orvosi rendelőkben ismerkedni, a nyugdíj miatt panaszkodni, ezer éves barátnők kő maradványai fölött potyogó könnyekkel állni. Nem törődni a ráncokkal, a kilókkal, csak azzal, van-e elég olaj otthon a stelázsi legfelső polcán. Fogy-e a bendő, amit meg kell tömni, vagy csak nő. Milyenek lesznek az unokák. Okosak, vakmerők, vagy magasak? Hasonlítani fognak rám? Vajon ők is fognak arra panaszkodni, hogy túl olajosan sütök, mint én most? Érdekelni fogják őket a színes pirulák? Már várom, hogy mélabúsan nézzek velük meséket, de csak mert addig se a Hír TV megy. Aztán majd örülök, ha elmennek, mert végre moshatok és a híreket is nézhetem. Majd megtanítják a legújabb csúcstechnológia csínját-bínját, én pedig hagyhatom hadd nevessenek, mert nemcsak nem értem, de bosszankodás közben még az ebédet is elrontom. Vajon leszek valaha dédszülő? Ősz hajjal szebb évekről motyogó? Vagy addigra már rég én is föld alá kerülök és dédunokák helyett kukacok játszanak majd testemen?
Fekete sírt szeretnék valami szép helyen, ne a kuka mellett kelljen értem könnyeket hullatni. Lehetne rólam egy apró kép is fiatal koromból a súlyos tömbön, hadd mutassa az arra tévedőknek, mit fogyasztott el vacsorára az idő vasfoga, ami egyszer mindenkit utolér, és kendővel a nyakában falja fel az emberek testét. Lehetne egy idézet is a síron, lehetőleg olyan, amit utálok, hadd panaszkodjak valamiről a túlvilágon is, ha már itt nem tudok eleget. Vajon meddig fognak virágot hozni rám? Születésnapomkor kijön majd valaki sírni és nosztalgiázni, kedvenc virágommal halálomban is felköszönteni? Bár mindegy, egy idő után úgyis új sír fog az enyémre épülni, és majd a felettem nyugvó szomszéddal fogok versenyezni azon, melyikünket emésztették meg később azok a fránya kukacok, és ugyan kinek volt szebb temetése, díszesebb koporsója. Aztán majd hagyjuk az egészet és inkább azon fogunk vitázni kinek volt tartalmasabb élete, nagyobb lánggal égő szerelme, szebb gyereke és unokája, nagyobb háza és szebb kertje. Majd haragudhat rám, ha picit örülni fogok, ha végre rá is új sír épül és lesz egy új szomszédunk. Titkon majd minden halottra irigy és mérges leszek, akit még látogatnak, hátha attól könnyebb lesz a magány örökké rám nehezedő súlya.

Hasonló bejegyzések

Teszt

🕑 Olvasási idő: < 1 perc

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: jelenleg nap mint nap azon (is) dolgozunk, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikből igazi, vérbeli "Miszis" lehet. Akár Te is lehetsz a következő ilyen!

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.

A Miszi Online egy online művészettel, kultúrával, kifejezetten irodalommal foglalkozó magazin.

Központi e-mail cím: info@misziart.com

Az oldalon található irodalmi alkotások a Miszi Online szerzőinek saját szellemi termékei (ellenkező jelzés ellenében), azokat szerzői jog védi.

Támogatás

Rólunk

Impresszum

Elérhetőségek

Adatvédelmi nyilatkozat