Art

Blog

Create

Home

A Miszi Online bemutatja

Kiss Adrienn: Elestél?

 

Hosszúra nyúlt percek teltek el mire oda értél a buszmegállóba, sután és gyorsan néztelek végig, mintha égetné szemeimet látványod. Fehér inged gyűrött volt, a slicced félig le volt húzva, kabátod kicipzározva, siettél. Fekete sálad fáradtan pihent válladon, pedig takarnia kellett volna szemeim elől a nyakadon gúnyolódó sötét foltokat. Már nem lepődtem meg, úgy tettem, mintha fel sem tűnt volna, hogy nem a futástól lihegsz annyira. Bár ki tudja, lehet annyira siettél hozzám, hogy valamiben megbotlottál és véletlenül egy másik lány lábai közé estél, majd felálltál mindhárom végtagoddal és mivel úriember vagy, felsegítetted őt is. El bírom képzelni, ahogy ezután többször is véletlenül felbuktok és egymásra, egymásba estek. Persze mindez csak az én agyam furcsa képzelgése, a valóságban tuti késett a busz és ezért futnod kellett. Mondtál valamit, valószínűleg irtózatosan aranyosnak szánt ócska bókot, legalábbis remélem, hogy valami hasonlót, mert túlzottan elfoglaltam magamat azzal, hogy az enyhe szellőt hibáztassam lassan kitörni készülő könnyeim miatt, pedig szegény csak lágyan cirógatta búskomor arcomat.

Próbáltál velem beszélgetni nem sok sikerrel. Azt mondtam az indulásig lévő perceket számolom, valójában a kurváidat vettem számba, aztán a számra is, bár jelentősen más értelemben, mint Te. Kíváncsi voltam miért és hánnyal, hol és mikor. Vajon hiányoztam neked, amikor ismeretlen testek lihegtek melletted titkokba burkolózva? Vagy inkább örültél, mert nem a megszokott test feküdt melletted fáradtan a takaróba gabalyodva? Jól esett más ajkak halkan elsuttogott bókja, különböző lábak ölelése izzadó derekadon?

Már páran felszálltak a buszra, de még mindig két tucat ember állt az ajtó előtt, amikor hazug csókot nyomtál búcsúzóul szomorú ajkaimra. Hideg ölelésbe vontad tehetetlen testem és rég eltűnt érzésekről suttogtál mesét hallójáratomba, amelyek gyorsvonatként lassan meghalni készülő szívemig jutottak. Túl szépek voltak az igazsághoz, túl szépek a Te romlott lelkedhez. Mosolyogva nézted, ahogy utolsó hazug szavad után felszállok a buszra, de az első könnycseppet már nem vártad meg, mostanáig sem tudom hova mentél, haza vagy más karokba?

Leakarom mosni ujjaimmal az üveg homályát, de nem teszem. Pont olyan hideg, mint a kínzó igazság és az én ujjaim úgy élvezik a busz melegét, mint elmém a tavaszi napsugárral cirógató lágy hazugságokat. Látni akarom a tájat, tisztán és élesen, szépen, fehéren. Nem lehet, úgy nyomja vállaimat a hazugságok súlya,mint csupasz fenyőt a puhán csillogó fehér hó, és pont úgy is vagyok, mint a fenyők.

Majd lemossa valami, amit gyűlölni fogok a kegyetlen igazság megmutatásáért, mert túlzottan szeretek tudatlan lenni. Szeretek nem tudomást venni a dolgokról, kevesebb problémával létezni, mint amennyi valójában bárányfelhőként lebeg a fejem fölött. Szeretek nem törődni a csalfa szavakkal, más testekre hintett csókokkal, fülbe suttogott hazugságokkal, könnyebb. Könnyebb, mert meg van még a boldog illúzió a fejemben és emlékeimben élő boldog párról, nyugodtan létezhetnek tovább. Naivan hihetem, hogy én vagyok a lány és Te a fiú, aki nem csókolózik másokkal buli fotók eldugott sarkaiban, mert ahhoz túl szerelmes a lányba. Fejcsóválva emlékezhetek az együttlétünket ellenző szavakra, ezzel picit utánázova téged, hazudhatok magamnak.

Utolsó csapásként nyomhatom szívembe félig szúrt késedet.

 

Hasonló bejegyzések

Lázár Tibor: Nagyvárosi pixelek

Én csak átutazóban vagyok itt, nem érthetem a város képpontjait. Én csak magam elől menekülőben futok át itt, és lehet nem értem a falak meséit,

Éles tárgyak – ajánló

„A problémák mindig jóval korábban kezdődnek, mint ahogy láthatóvá válnak.” – Szól az idézet, mely remek összefoglalója a nyolc részből álló évadnak. Az Éles tárgyak

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: jelenleg nap mint nap azon (is) dolgozunk, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikből igazi, vérbeli "Miszis" lehet. Akár Te is lehetsz a következő ilyen!