🕑 Olvasási idő: 2 perc

És minden nap felkel és arra gondol, igen, ez egy nagyon jó nap lesz, majd utána elindul a munkahelyére, dolgozik tizennégy órát és fáradtan utazik hazafelé. Leszáll a metróról, rágyújt egy utolsó cigarettára, közben egy írása jut eszébe, hogy igen, eljött a pillanat, ő többet nem szeretne novellának nevezni semmit sem, amit kiad a keze közül.  
És minden nap felkel és magára húzza fekete trikóját, vörös rúzzsal színezi ajkát, színes harisnyát keres, amit az elmúlt egy hétben nem vett fel, majd fekete szoknya és kész.
Elindul, megérkezik, köszön, beszél, elköszön, elindul, hazaér.
És minden nap felkel és leviszi az árva kiskutyát sétálni és tudja hogy a kutyának nem tesz jót, ha szabadon engedi, de mégis megteszi és látja hogy az emberek hogy bánnak vele és csak ránéznek és arrébb mennek a kutya pedig aranyosan játszani próbál majd elszalad messzire és egy pad alá bújik, ott biztonságban van, és senki sem bántja, majd egy idegen benyúl és megsimogatja.
Kérdezi, hogy vagy, minden rendben, az árva kiskutya pedig csak mosolyog. Letörli magáról a vörös rúzst, megtörli kisírt szemeit, megigazítja szoknyáját és felkel a pad alól. Az idegen megöleli, az idegen hazaviszi, megfürdeti, törődik vele, megeteti.
És minden nap felkel és arra gondol, nem kellene meghallgatnia a számot, amitől mindig jó kedve lesz. De ő minden reggel meghallgatja, kétszer, ha nem háromszor. Miközben veszi fel a harisnyát, miközben a lakásban sétálva szedi össze dolgait, miközben a villamosról leszállva sétál a munkahelyére és arra gondol, egyszer majd megmutatja egy fiúnak, ezt a bizonyos számot, aki majd azt mondja, igen, ez ismerem, és énekli, miközben tartja a pórázt és sétáltatja a parkban, de mégis a szemébe nézve, őszintén dalolja a szöveget.
És minden nap felkel és várja hogy bejöjjön a törzsvendég aki dícséri. És ő is dícséri és flörtölnek és szív-mintás cappucino-t visz neki, pedig nem is ő a felszolgáló és nem is ő az, aki a kávékat csinálja, de neki mindig ő szeretné.
Egy napon valaki azt mondja neki színesebb ruhát kellene hordania és kevesebb sminket. Mert szép.
Egy napon kék inget, sárga trikót, rózsaszín szoknyát, piros harisnyát és fehér cipőt vett fel, rúzs nélkül, összefogott hajjal.
Minden nap tekeri a cigit.
Minden nap beleteszi a vidámságot a hétköznapok papírjába, majd ahogy csak tudja, lenyomja, nem, neki nincs arra szüksége, hogy mindenhonnan kacagás darabok follyanak ki. Emlékeit a jobb végébe teszi, órákkal nyálazza a papírt, életkorával tekeri fel és ébresztőórájával húzza végig három ujját rajta, hogy még szorosabb legyen.
Felveszi a túrabakancsot, bezárja az ajtót és meggyújtja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük