🕑 Olvasási idő: 2 perc

Kékkel írom, mert kék a hajam és így az emberek elvárják tőlem, hogy amit csak lehet kékkel csináljak, vagy kéken. A pult mögött állok. Igen. A vendéglátásban dolgozom, annak ellenére, hogy kék a hajam. A vendégeknek tetszik, nekem sincs vele problémám. Sőt. Ez az egész az én döntésem volt.
Szerencsére te ezt most nem látod. Tudom, hogy nem fog ez az egész annyira érdekelni, hogy a kézzel írt változatot olvasd.
Nézed az alapértelmezett stílusú betűket és csak arra figyelsz, hogy mit írnak. Mit akarnak neked mondani.
Ezzel szemben a kézzel írt betűk egyenként szólítanak meg, minden egyes mondat elején, majd megismernek. Utána kitapogatják, mi lesz a remélt jövőtök és elcsábítanak.
Bekezdésenként gyermeket szültök, majd az oldalak végére felnőnek és önálló életet kezdenek el élni.
Minden betű egy-egy visszatartott sóhaj, amit ajtónyitáskor kiengedek.

Jó napot! Sziasztok. Foglaljatok helyet, egy pillanat és viszek nektek étel- és itallapot.
Igen. Fél év alatt azt hiszem ez lett az életem. Mosolygok, amikor nem szeretnék, szomorú vagyok, amikor mosolyognom kéne.
így van ez mostanában.
A4-es nyomtatott oldalak, te tésztaként falatozod be a sorokat, a fejezet utolsó fél sorát pedig beszippantod, és pont.
Vége.
Lapoznál még tovább, de ez a történet itt és most véget ért.
Csalódsz.

Sikerült esetleg választanotok? Nagy, vagy kis adagot hozhatok? Köszönöm. Italnak, kávét, valami gyümölcslevet, esetleg teát? És akkor mindenből kettőt, ugye? Rendben, köszönöm.
És visszalépek a pult mögé, leszem a magabiztosságot amit masnival a derekamra kötöttem, majd megcsinálom a kávékat és helyet foglalok az időtlenség asztalához.
Belekortyolok én is a félig kihűlt, félig megmikrózott italba, majd megigazítom a harisnyámat és kiviszem az ételt.
Egy menüs előétel, szeretettel és reménnyel tálalva, majd a főétel, hiszen az igazi vendég együtt kéri a csalódással és a szomorúsággal. A barátnője csak egy kis álmot kért, vággyal meglocsolt salátával, plusz feltétként még megszórva emlékekkel és ábrándokkal.
Mellé teszem a szalvétába csomagolt tapasztalatokat.

Jó étvágyat.
Fizetnek, mondom az összeget, kétszáz forint borravalóval a kezemben távozom.
Elfogy a papír. A toll is kopik. Szerencsére a betűk ugyan olyan lendülettel nyomódnak le az idő elteltével is.

Egyre kevesebb a hely. Egyre kevesebb idő van még a műszakból.
A mosoly egyre nehezebben kerül a felszínre és vége.

Mosogatom az evőeszközöket és a tányérokat, lenyomom a gombot, gép végzi a munkám.
Leszámolás. Az utolsó mozdulatok, összeadom a mosolyok őszinteségét, a finomságot és a tálalást, majd kivonom belőle az emberek sokaságát és a fogyasztásokat.

És kész.
Köszönjük szépen, további szép napot nektek. Sziasztok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük